Hogyan hívott el Isten a teljes idejű lelki szolgálatra? (I.)

A Szeretet 2023 februárjával kezdődő számaiban szeretnénk bemutatni a nagyváradi Teológián tanuló diákokat. Elsőként Bogya Áron másodéves hallgatót kérdeztük életéről, döntéseiről.

Áron, bemutatkoznál röviden a lap olvasóinak?
Bogya Áron másodéves teológiai hallgató vagyok, Nagybányáról származom. 2015 óta vagyok az Úr gyermeke. 

Hogyan jutottál személyes hitre Jézus Krisztusban?
Megtérésem egy nagybányai ifjúsági konferencián történt. Az alkalom egyik estéjén Szenczi Sándor testvér szolgált és tett bizonyságot arról, hogy miket élt át Jézussal. Úgy voltam ott, mint aki hallott már Jézusról, hisz egy istenfélő családban nőttem fel. Tudtam, hogy ki ő, mit tett az emberért, viszont tisztában voltam vele, hogy életem még nem az övé. A nagybetűs döntést egyre csak halogattam. Úgy gondoltam, hogy majd vénségemben én is Istenhez fordulok, s majd megkérem Jézust, hogy legyen úr az életemben, viszont addig hagyjon engem békén. Azonban az igehirdetés alatt egyre csak ott forogtak a szívemben Jézus szavai: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10:32-33). Tudtam, hogy ha Jézus visszajön, akkor úgy kell majd megálljak előtte, mint egy vadidegen, hisz még nem vagyok az övé. Megrémisztett ez a gondolat, ezért eldöntöttem, hogy ha majd az alkalom végén lesz lehetőség jelentkezni a megtérésre, akkor én leszek az első. Vágytam azzal a Jézussal élni, akiről Sándor testvér beszélt, így azon az estén átadhattam életemet az Úrnak. Bűneim megvallása és a döntés meghozatala után betöltött a Szentlélek, az ő öröme, békessége és ereje. Megtértem a hazudásból, a káromkodásból, mások gyűlöletéből és elkezdtem keresni az Urat. Következő év nyarán, 14 évesen be is merítkezhettem a nagybányai magyar baptista imaházban. Krisztus követésében már számtalanszor elbuktam, de Isten soha nem hagyott a földön, hanem újra és újra megigazított az ő kegyelme által.

Hogyan történt a teológiára való jelentkezésed? Mikor kaptál elhívást a lelki szolgálatra? 
Nagy vonalakban beszélve az életemről: mindig vágytam az Úr házában lenni, szolgálni azzal, amivel tudok. Isten sokszor és sokféleképpen hívott a teljes idejű lelki szolgálatra, viszont szinte mindegyik ilyen hívást visszautasítottam. Féltem ettől a munkától, ezért azt mondtam az Úrnak, hogy a jövőben bármi legyen belőlem, csak lelkipásztor ne. Jónáshoz hasonlóan én is jegyet váltottam a Társisba induló hajóra, ami az én esetemben egy egyetemre való felkészülést jelentett. Tervezőgrafikusnak készültem egy teljes éven keresztül, viszont minél jobban hajtottam a sikeres felvételire, annál jobban emésztett az Úrral való folyamatos ellenkezésem. Vívódás volt bennem afelől, hogy akkor mi is legyen. A harc miatt szinte már használhatatlanná váltam. Érettségi előtt kb. egy hónappal volt egy megújulás az imaéletemben. Sokkal őszintébben és közvetlenebbül beszéltem Istennel, mint addig bármikor. Többek között ennek a megújulásnak eredménye volt az, hogy ki tudtam mondani: „Uram, legyen meg a te akaratod”. Amint ez megtörtént, hatalmas teher esett le a vállamról és betöltött a békesség. Elengedtem mindazt, amiért addig harcoltam és Istenre bíztam a jövőmet. Nemsokára rá pedig jelentkeztem a teológiára. Azóta Isten erősít az elhívásomban, formál, alakít, megsebez, de be is kötöz. Több-kevesebb sikerrel pedig igyekszek az ő dicsőségére tanulni és szolgálni. Hálás vagyok minden teológustársamért és minden tanáromért, akiken keresztül Isten már így is olyan sok áldást árasztott rám, hogy megszámolni sem tudom! Dicsőség az Úrnak mindenért!