Háború majdnem testközelből

Az Ukrajnával szembeni orosz katonai agresszió új helyzet elé állította a szomszédos országokat, így az ukrán határ mentén fekvő romániai és magyarországi települések lakóinak jutott a megtámadott országból menekülő, vagy ottmaradó lakosság megsegítésének feladata. A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége is azonnal reagált a háborúra, és gyűjtést szervezett. A Szövetségen belül a szatmárnémeti és a nagybányai gyülekezet a Szövetség legészakabbra eső gyülekezetei, ők vannak legközelebb az ukrán határhoz. János Csaba, nagybányai lelkipásztort kérdeztük arról, hogyan élik meg ezeket a napokat.

Hogyan élitek meg ezt a közelséget az orosz-ukrán háború napjaiban? Milyen módon tudtok konkrétan segítsége nyújtani a kárpátaljaiaknak, ukránoknak?

A kialakult helyzet ellenére úgy látom, hogy nincs pánikhangulat sem a városban, sem pedig a testvérek között. Ugyanakkor azt érzékeltük, hogy a szupermarketekben átlagban jobban fogy a tartós élelmiszer, de ennek ellenére sincs gond. Az is igaz, hogy amikor néha harci helikopterek zúgnak el a város felett, jól láthatóan, vagy halljuk a járőröző vadászrepülőgépek hangját, az emberben önkéntelenül is megmozdul valami. Azt nem mondom, hogy egyes testvérekben nincs egyféle félelem a háború átterjedése miatt, de úgy gondolom, hogy országszerte ez nem jellemző.

Jelen pillanatban készek vagyunk, menekülteket is fogadni, ha kell, akár imaházunkban vagy családoknál. Készen állunk arra is, hogy eljuttassunk menekült személyeket az országban bárhová. Egyelőre csak egy Kijev mellett élő misszionárius család kérte azt, hogy ha átjönnek, akkor segítsünk nekik Aradra eljutni. Sajnos, végül nem engedték át őket az ukrán határon, és megszakadt velük a kapcsolatunk. Jelenleg pedig éppen arra készülünk, hogy adományt vigyünk át Kárpátaljára, a Kárpátaljai Magyar Baptista Alapítványhoz. 

Értesüléseink szerint rengeteg segély érkezett a gyülekezetetekhez, továbbításra Kárpátaljára, Ukrajnába. Hogy reagált a gyülekezet erre a hirtelen közvetítő szerepre és milyen erőforrásaitok vannak a segítség gyakorlatba ültetéséhez? 

Még az nap, vagy az azt követő napon, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, a gyülekezet vezetőségével megegyezve adománygyűjtési akciót hirdettünk a gyülekezetünkben, amelyet meghirdettünk az online térben is. Nem volt szándékunk nagy port kavarni ebből, hanem úgy gondoltuk, hogy adjunk lehetőséget a gyülekezet testvériségének arra, hogy adományaival is szolgálhasson, amelyet pedig később eljuttatunk Kárpátaljára. 

Habár mindig is tudtam, hogy a nagybányai gyülekezet kész segítséget adni bárhova és bármilyen helyzetben levőknek, mégis meglepett a testvérek bőkezűsége és jó hozzáállása. Ugyanez mondható el a koltói gyülekezet megmozdulásáról, akik szintén adományt gyűjtöttek, amelyet elhoztak hozzánk. A még meglepőbb az volt, hogy más gyülekezetekből is kezdtek keresni minket azzal a céllal, hogy ők is szeretnének adományokat eljuttatni Kárpátaljára, és szeretnek a felhívásunkhoz csatlakozni. Így történhetett, hogy például a Székelyföldön levő Zaboláról egy család 30 db. új ágynemű-huzatot küldött. Megemlíthetem a szilágyerkedi baptista gyülekezetet, ahonnan Molnár Ottó lelkipásztor egy adományokkal megrakott kisebb furgonnal érkezett egyik reggel. Tegnap hozott el kedves testvér Sarmaságról 8 zsák párnát. Voltak azonban Németországból és az Egyesült Államokból is olyanok, akik pénzadományt juttattak el, hogy adományokat vásároljunk belőle.
Jelen pillanatban arra készülünk, hogy az adományokat összerakva, eldobozolva szállításra készítsük elő. Mivel valóban sok adományról van szó, ezért a vámügyi dokumentumok beszerzésén is ügyködünk. Ha Isten megengedi, akkor jövő héten valamikor két mikrobusszal és utánfutóval indulunk útnak majd a Beregsurányi határátkelőn Beregszászra és/vagy Kígyósra. (Az interjú készítése óta testvéreink már átszállították az adományokat Gutra, lásd a fotókat is. – Szerk. megj.)

Milyen nehézségeket, akadályokat tapasztaltatok segítségnyújtás közben?

Az egyik akadály az volt, hogy megtaláljuk az adományok legjobb helyét. Úgy gondolom, hogy kellemes meglepetés az, ahogy az egész ország megmozdult a menekültek segítségére és adományok gyűjtésére. Ennek ellenére nem az adományok gyűjtése a legnagyobb gond, hanem hogy megtalálja az ember annak legjobb helyét. Könnyű dolgunk lett volna, ha csak összegyűjtöttük volna az adományokat és átadtuk volna egy nagyobb Alapítványnak, hogy használják fel azokat a belátásuk szerint. Mivel magyar baptisták vagyunk, ezért úgy gondoltuk, hogy oda kell eljuttassuk ezeket az adományokat, ahol magyar baptista testvéreink élnek. Így esett végül a választás arra, hogy a Kárpátaljai Magyar Baptista Alapítványhoz visszük, ahol szintén nagy szükség rá, mivel ott élő testvéreink is sok menekültről gondoskodnak. 

A másik nehézség az volt eleinte, hogy olyan adományok gyűjtését szervezzük meg, amelyekre valóban szükség van odaát. Végül ez a gond is megoldódott, mivel Kárpátaljáról részletes listát kaptunk arról, hogy mire lenne szükség. Egy újabb nehézség az volt, amikor meghallottuk, hogy az ukrajnai katonák elkobozzák az adományokat útközben. Nyilván nem azért hozták a sok adományt a testvéreink, hogy azt a katonák elherdálják vagy eltulajdonítsák. Elkezdünk imádkozni Urunkhoz azért, hogy Isten adjon kegyelmet nekünk. Néhány nap után pedig már hallottuk, hogy ismét szabadon, persze a szükséges vámpapírok felmutatásával, lehet vinni az adományokat, anélkül, hogy elkoboznák. 
A következő nehézség, amelyről reméljük, hogy megoldódik közben, hogy az adományok átvitele után könnyedén visszajöhessünk Ukrajnából anélkül, hogy sok kilométeres sorokat kelljen kiálljunk.  

Miben segíthetne az erdélyi magyar baptista közösség a továbbiakban, esetleg mi az, amin javítani kellene, vagy amivel nem segítik, hanem akadályozzák a munkátokat?

Mi egyáltalán nem kívánjuk magunkhoz kötni ezt a szolgálatot, amelyet elkezdtünk. Más gyülekezeteknek is lehetőségük van, akár ott, ahol élnek, adományokat gyűjteni, majd eljuttatni oda ahová szeretnék. Feltételezem, hogy amikor átmegyünk, Kárpátaljára feltérképezzük a helyzetet azért, hogy világos képet kapjuk arra, mivel is tudnánk ezután is folyamatosan segíteni az ott élő embereknek. Reméljük, hogy az Ukrajnában levő háború minél hamarabb befejeződik. Az abból eredő gazdasági nehézség biztosan hosszú ideig érezhető lesz még egész Ukrajna területén, és talán nálunk is. Ezért hosszú távon kell gondolkodnunk azon, hogy mivel és miként tudnánk ott élő testvéreinket segíteni fizikailag és lelkileg egyaránt. Lehet, jó lenne, ha le tudnánk ülni a kerület vagy szövetség vezetőivel azért, hogy egy stratégiát dolgozzunk ki arra, hogy hosszú távon mivel támogathatjuk a Kárpátaljai rászorulókat. Ebbe a munkába pedig szervezetten és koordinálva bevonhatnánk azokat a gyülekezeteket, amelyek készek bárminemű szolgálatot vállalni.