Fazakas János temetése Zilahon

Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy † Fazakas János testvér – Jancsi bácsi –, életének 88-ik évében, 2020. július 17-én, Zilahon, rövid szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Testvérünk Szilágygörcsönyben született 1931. november 15-én, tízgyermekes családban, Fazakas Ferenc és Eszter gyermekeként. Gyermekkorát nehéz körülmények közt élte, majd 16 évesen egy temetési istentiszteleten megtért, ami egész életét megváltoztatta. Krisztussal való kapcsolatát 1952-ben bemerítés által is megpecsételte. Fiatalon kőművességet tanult, majd 1955. február 14-én feleségül vette Mikola Terézt, akivel 54 évet éltek házasságban. Közös életüket Lupényban kezdték, ezt követően Tordára költöztek, ahol 10 éveig éltek. 1965-ben Isten megajándékozta őket egy lánygyermekkel, Máriával. 1968-ban visszaköltöztek Zilahra, ahol a Zilahi Magyar Baptista Gyülekezet aktív tagjai lettek. Élete minden területén igyekezett megmutatni, hogy Jézusban vetett szilárd hite nem csak elmélet, hanem gyakorlati válóság. Ebben a lelkületben végezte a beteglátogatás és az imádkozás szolgálatát. Felesége halála után még 8 évig fáradhatatlanul, lelkesen szolgált a gyülekezet és a családja körében. Beteljesedett és áldott életet élt, hitben és lelki békével a szívében költözött haza Megváltójához. Temetése 2020. július 19-én volt a zilahi városi kápolnától. Jancsi bácsi életmottója a következő igevers volt: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül!” (Fil 3:20) Ez ige alapján hirdette Pardi Félix lelkipásztor, hogy a hívő ember élete mindig menyországközpontú kell legyen, már itt a földön is! Constantin Joldeș, a Harul gyülekezet lelkipásztora a Jel 14:13 alapján a Krisztusban meghaltak boldogságáról beszélt. György Attila személyes bizonyságtételben emlékezett Jancsi bácsi fáradhatatlan és példaértékű szolgálatára. A temetőkertben Vass Gergely lelpkipásztor a Jób 9:22 alapján arról beszélt, ami Jancsi bácsi szójárása is volt: nem mindegy hogyan élünk, és nem mindegy, hogy állunk meg Isten előtt. A viszontlátás reményében búcsúzik tőle lánya, veje, négy unokája, családjaik, dédunokája, négy testvére, rokonai, közeli és távoli ismerősei. „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” Jel 3:5 (Nagy Ferencz lp.)