Az imádságról, határok nélkül

– Beszámoló a 41. TELEK találkozóról

Az idei év márciusában megszervezett 41. TELEK találkozó számomra több szempontból is különleges volt, ugyanis több olyan pillanatban volt részem, amit életemben először élhettem át. Először vettem részt egy ilyen alkalmon, először szolgálhattam magyarországi gyülekezetben, először foghattam kezet Pintér Béla szüleivel, először ebédelhettem afrikai testvérekkel. Hálás vagyok mindegyik élményért, de ezeket magasan túlszárnyalja az a gazdag lelki táplálék, amivel Isten ajándékozott meg minket a hétvégén. 

A találkozó központi témája az imádság volt („Az imádkozás a Biblia fényében – ennek gyakorlati jelentősége a lelkipásztor, az igehirdető, valamint a gyülekezet életé-ben”). A péntek reggeli nyitóalkalom a debreceni imaházban kapott helyet. Kiss Lehel lelkipásztor szolgált tanítással, és többek között arról szólt, hogy milyen fontos is az imádkozás, mekkora jelentősége van, milyen téves hozzáállások vannak az imához, mit tehetünk, hogy a gyülekezeteink imaélete fellendüljön. Egy idézetet emelnék ki, ami mély nyomott hagyott bennem: „Az aktivitás eretnekségében vergődünk.” Sokszor annyi teendő van a fejünkön, hogy alig vagyunk képesek kicsit elcsendesedni, imában Isten elé jönni. Ez megérződik a gyülekezeti életen is, ezért a világi ember inkább meditációs központba jár csendességet keresni, ugyanis a gyülekezetekben már nem talál. Bölcs és megfontolt szívvel vállaljunk feladatokat, és nehogy elfelejtsünk imádkozni, elcsendesedni. A közös együttlétet a gyülekezet jóvoltából ebéddel zárhattuk. 

Ezek után elváltak útjaink, mivel mindenki elment a szállásadó lelkipásztorával, lelkimunkásával egy adott településre. Jómagam Nyíregyházára kerültem, ahol az esti alkalom, melyen a gyülekezet idősebb tagjai vettek részt, egy bibliatanulmányozásból állt. Isten szuverén akarata és az ember felelőssége között vontunk párhuzamot az 1Kir 22 alapján. A testvéreket érdekelte a téma, bekapcsolódtak, és bátran hozzászóltak. A gyülekezet lelkipásztoránál (Papp Dániel), és családjánál szálltam meg, ahol nagy-nagy vendégszeretetben részesültem.

Szombaton kisebb csoportokban találkoztak a résztvevők. Én a szamosszegi imaházban megszervezett alkalmon vettem részt, ahol áhítat és Isten dicsőítése mellett az imádkozásról folytattunk beszélgetést, melyet Nagy Ferenc lelkipásztor vezetett. Az eszmecsere alatt megtanultam, hogy óvakodnom kell a díszimáktól. Inkább rövid és őszinte imáim legyenek, mintsem hosszú, nyakatekert, sablonos szövegeléseim. Megtapasztaltam azt is, hogy mennyire felfrissítő tud lenni, amikor egy beszélgetés (vagy akár igehirdetés) keretein belül, helyet adunk a hálaadó imáknak, vagy éneklünk egy hálaadó éneket. Ez alkalommal is részünk volt közös ebédben.

Vasárnap délelőtt a szállásadóink gyülekezeteiben szolgáltunk. Én a nyíregyházi imaházban hirdettem igét. A döntéshozatalról volt szó. A gyülekezettel megtanultuk, hogy csak akkor tudunk Isten akaratának megfelelő döntést hozni, ha érzelmeink is és értelmünk is alá van rendelve Isten Igéjének (Zsid 4:12). Délután a záróalkalomra került sor Újfehértón. Az istentiszteleten mindegyik vendéglelkipásztor röviden elmondta, hogy milyen alkalmakon vett részt az elmúlt napokban, milyen igei üzenettel szolgált, milyen élményekkel gazdagodott. Az Igét Nagy István, nagyfalui lelkipásztor hirdette a Lk 13:1-5, illetve a Lk 13:22-30 alapján. Rávilágított arra, hogy amikor Jézus szóba állt valakivel, beszélgetései mindig a megtérésre irányultak. Nekünk is követnünk kell példáját. Bármilyen szörnyű hírt is mondjon nekünk valaki, az mindig ok lehet a megtérésre. Az igehirdetés után úrvacsora következett. Megemlékeztünk Jézus áldozatáról, és hálát adtunk érte. Az találkozót szeretetvendégség zárta.

Áldom az Urat, amiért lehetőségem volt ott lenni a TELEK találkozón, és köszönettel tartozom neki, amiért ennyi jóban részesített. Bárcsak gyakorlatba tudnánk ültetni a hallottakat és tanultakat, hogy közösségeink olyan imaélettel rendelkezzenek, amiben Isten gyönyörködhet!

Bogya Áron