Az imádság ereje

– Szolgálattevők konferenciája volt a váradi missziókerületben

Folyó év február 27-én találkozóra gyűltek a missziókerület szolgálatvezető testvérei a rogériuszi gyülekezetben, távolságtartással, szabálykövető módon, visszafogottan, de ugyanazzal a szeretettel és lelkesedéssel mint a pandémia előtti időkben. Az énekszolgálatot Egyed Ernő és Garai Zsolt vezették, imára előbbi és Szűcs Dániel, érmihályfalvai lelkipásztor buzdított, majd Szabó Sándor magyarremetei lelkipásztor és Bunta Ferenc köröstárkányi szolgálattevő személyes bizonyságtételét hallgathattuk meg. Minden elhangzó üzenet az imádság erejét és lehetőségeit hirdette, akárcsak a konferencia jelmondata, vagy Szűcs Sándor belényesi lelkipásztornak, a kerület elnökének előadása. Testvérünk Péternek az Apostolok Cselekedetei 12 részében leírt szabadulása alapján tárgyalta az imádságban rejlő erőt és irányította figyelmünket az imaélet gyakorlati kérdéseire. Szűcs testvér saját átéléseivel bevezetve előadását beszélt az imádság helyéről, módjáról és céljáról. 

Ami az imádkozás helyét illeti, a Cselekedetek könyvében a hívők különböző helyeken imádkoztak: a templomban, az utcán, a folyóparton, sőt, Pál a hajón is imádkozott. Nem volt tehát helyhez kötve az első keresztyének imádkozása. De hol fogunk imádkozni, ha eljön az üldözés? Vajon akkor is megmarad bennünk az imádkozásra való hajlam, készség? Péter még a háztetőn is imádkozott. Ha megvannak a formáink, azokat értékeljük és igyekezzünk olyan lelkülettel imádkozni ezek között a régi formák között, hogy mások felbátorodjanak az imádkozásra és a szolgálatra. Ugyanakkor, ha új formában közelednek Istenhez testvéreink, azokat se vessük meg. A hely tehát nem határozza meg az imádkozás lehetőségét, a lelkület azonban átformálhatja a helyet. 

De hogyan kell imádkoznunk? Több helyen olvassuk az Újszövetségben, hogy térdre esve imádkoztak, tisztelték Istent. Az imádság ereje, hatása abban is megmutatkozik, hogy milyen testtartást veszünk fel imádkozáskor. Fontos tehát a testtartás, a megalázkodás kifejezése, ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy ez ne torkolljon képmutatásba. Kitartóan és rendszeresen kell gyakorolnunk az imádkozást. Azt írja az Apostolok Cselekedetei, hogy „szüntelen” könyörögtek. Az imádkozás nemcsak egy ünnepi alkalom, nemcsak olykor-olykor kell gyakorolnunk, hanem állandó kell legyen gyülekezeti és egyéni életünkben. Például ebben a járvány-időszakban sok programról le kellett mondjunk, sok mindent nem tehetünk meg, de imádkoznunk lehetett: otthon, családban, telefonon, interneten keresztül. Érdekes megfigyelni azt is, hogy amikor az első gyülekezet imádkozott, bibliai idézeteket ismételt. Idézték Dávid zsoltárait és a prófétákat. Fontos, hogy az imádságnak legyen bibliai igazság-alapja, ne a mi álmaink álljanak annak középpontjában. És az is rendkívül fontos, hogy milyen szívvel megyünk imádkozni, hogy van-e hajlandóságunk az atyafiakhoz. Vagy elkerüljük a segítségünkre szorulókat, mint a pap és a lévita a félholtra vert embert Jerikó útján? Nem. Megállok a testvéremmel, imádkozok érte. Imádkozzunk átéléssel. Azt olvassuk Péterről, amikor a Kornéliusz házánál imádkozott, hogy közben elragadtatott. Ne elégedjünk meg tehát, hogy csak elmondjuk a szöveget. 

De tulajdonképpen miért imádkozunk, mi a célunk ezzel? Imádkoznunk kell látásért a misszióban, a gyülekezet plántálásban, hogy meglássuk, Isten hol készíti a lehetőségeket. Aztán imádkoznunk kell megtérésekért, újjászületésekért. Imádkozzunk szomszédainkért, a gyülekezeti választásokért. Imádkozzunk munkásokért az Úr aratásában! És versengés és kritizálás helyett imádkozzunk a lelkipásztorokért, az igével szolgálókért! Ha ezt tennénk, sokkal nagyobb erő lenne az igeszolgálatokban. Amit még látunk az első gyülekezetnél, hogy imádkoztak a közgyűlésekért, amikor például azt kellett eldönteni, hogy teológiailag hogy álljanak hozzá a pogányok közül megtértekhez. Imádkozzunk mi is tanácskozásainkért, közgyűléseinkért.” 

...És egymásért. Áldott húsvétot! 

Gönczi Géza