100 éves jubileum Nagybányán

Sajátos története van minden baptista gyülekezetnek, köztük – Tersánszkyi Józsi Jenő szavaival élve – „a világ legbűbájosabb városában” található nagybányai gyülekezetnek is. A Teremtő Isten erre a vidékre nem küldött állandó evangéliumi missziómunkásokat, de megérintette annak az ifjú Virágh Gábornak a szívét, aki szülővárosától több mint ötezer kilométerre, szibériai hadifogságban raboskodott. A hadifogságból szabadult fiatalember az alámerítést és a krasznojarszki gyülekezeti tagságot igazoló irattal a zsebében érkezett haza Nagybányára 1921-ben. Nem volt számára váratlan a rideg és ellenséges fogadtatás a család, vagy a város részéről. Nem talált megértésre, kigúnyolták, megvetették, lenézték hitéért. Nem volt könnyű egyedül hordoznia ezt a keresztet. Isten azonban csodálatosan gondoskodott ebben is segítőtársról számára. Virágh Gábor 1922-ben meglátogatja a Budapesten élő egykori fogolytársát, aki a József-utcai baptista gyülekezet tagja. Rajta keresztül ismerkedik meg az ugyancsak frissen megtért és alámerítkezett Krix Rozália nevű hajadonnal. Harmadik budapesti látogatásakor házasságot is kötnek a József utcai imaházban. Szeptember elején már Nagybányán laknak. Így már két baptista hívő van a városban. Hamarosan alkalmaznak a háztartásukba egy vidéki hívő leányt. Ugyanezt teszik Virágh Gábor református szülei is. Így alakul meg 1922 őszén a Nagybányai Baptista Gyülekezet négy taggal. A megalakulástól kezdve majdnem ötven évig az összejöveteli hely Virágh Gábor testvér lakásán volt. 1971 őszén Isten gondoskodásának köszönhetően önálló, saját tulajdonukat képező épülethez jutnak. 

Virágh testvér a szibériai tapasztalatából tudta, hogy a lelki növekedés éltető ereje a közösség. Felkeresi, és rendszeres kapcsolatot tart a közeli és távoli helységekben lévő gyülekezetekkel. Megismerkedik a Baptista Hitközség vezetőivel. Nem kerülik el figyelmét a közös anyagi gondok sem. A kis, négytagú gyülekezet már 1923-ban jelentősen hozzájárult a nagyváradi közösségi nyomda és a baptista aggmenház fenntartásához.

A taglétszámban való növekedés az első tíz évben nem volt látványos. Harminc éves a gyülekezet, amikor 36 tagja van. Az ötven éves jubileumkor (1972-ben) már 138, majd 1989 végén 224 tagot számlál. A rendszerváltás utáni elköltözések, kivándorlások következtében jelenleg 134 úrvacsorázó tagot számlálunk. Nehéz egy rövid beszámolóba belesűríteni a 100 év alatt oly sok irányba szerteágazó tevékenységet, amely elé az Úr ezt a kis maroknyi népét állította ebben a városban. Nem mindig kaptak elismerést, sőt, volt üldöztetés, gúnyolódás, meggyalázás, meghurcolás. De kegyelmes a mi Istenünk, és hű az Ő ígéretéhez: „az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön” (Ézs 25:7-8).

A rendszerváltás után az Úr csodálatos gondviseléséből, vezetésével, 1996 júniusában, alig négy évi munka után használatba vehettük azt az imaházat, amelyben a százéves jubileumi megemlékezést tartottuk idén, 2022. november 16-án.

A hálaadás lelkülete töltötte el mind a helybeli, mind a hazalátogató testvérek szívét. Felemelő érzés volt hallani a múltat idéző köszöntéseket, melyekből csupán néhányat említnék meg. János Csaba házigazdaként szólt a jelenlevőkhöz. A gyülekezet volt lelkipásztorai közül Kulcsár Sándor videóüzenetben, majd Nagy István és Kovács József lelkipásztorok szemléyes igei üzenettel emlékeztek a Nagybányán átélt áldásokra. Mike József lp. énekes köszöntése után Papp Zsolt alpolgármester és Miklós József a román gyülekezet képviseletében köszöntötte a gyülekezetet. A délelőtti alkalom Budai Lajos nagyváradi lelkipásztor, missziói alelnök igehirdetésével zárult. A közös ebéd után a gyülekezet hálaadó istentiszteletre gyűlt össze, ahol az igei üzenetet Nagy István lp. szólta és újból összefonódott a múlt, jelen és jövő. 

Mátis Csaba