Az Úr kezében a háború

Ma ezt így fogalmaznánk meg: „Az Úr hatalma alatt zajlik a háború!” Mert folyamatosan háború dúl a földön a primitív, természeti népektől kezdve a jól szervezett társadalmakon át a modern vagy posztmodern kultúrák népeiig. Szellemi és fizikai értelemben is zajlik a harc. A testi jelenlét a háborúban csak megjeleníti azt a szellemi harcot, ami sokkal mélyebben, és összetettebben zajlik a háttérben, mint azt láthatnánk és érthetnénk. Amikor a Sátán, a nagy agresszor, megtámadta a zsenge embervilágot, ami akkor még csak két ember békés együttélése volt a teremtő Isten jelenlétében, elindult a háború. S a mai napig tart. A Sátán először megideologizálta (teologizálta), meghamísította Éva részére az igazságot, az isteni elrendelést. Azután rávette cselekvésre, egy olyan tettre, ami ellenségeskedést szült a teremtő Isten és a teremtett Ember között. Ez által az egész teremtett világ hadat üzent az Örökkévalónak. És természetesen egymás között is ellenségeskedést szült az emberi közösségeken belül. Káin és Ábel esete óta, az ó- és újszövetségi korszakokon átívelő harcok, küzdelmek folynak. Megvan tehát a mindenkori háborúk mély eszmei és a szellemi forrása. Az már csak a történelem, az emberi kultúrák és azok haditechnikáinak a „művészete”, hogy milyen harci formák alakítottak ki az évszázadok, ezredek során.  A lelkületben, a célokban és az indítékokban is különbségek vannak: emberi szemszögből nem mindegy, hogy valaki önkényes hatalomvágyból támad, vagy védekezik. Vannak rendfenntartó erők a társadalmi béke fennmaradása érdekében. Az ember, az egyén megvédése érdekében is sor kerülhet fegyverhasználatra, jogos önvédelemre. Az idők során ezeket az etika, a katonai etika mentén tanultuk meg minősíteni, értékelni. Besoroljuk a jó és a rossz fél oldalára a harcosokat vagy a harci képződményeket. A gyökere mindennek mégis a bűnből fakadó kényszerítő körülmény: ha nem vétkezik az ember, nincs ellenségeskedés. Ha nem lázad fel az angyalvilág egy része, főangyalukkal Luciferrel az élén Isten ellen, akkor ma nem lenne háború. De sajnos tudjuk, hogy ez megtörtént, és folytatódik a végső győzelmes csatáig a Jelenések könyve 16. része szerint, ahonnan látjuk, kinek a kezében van a hatalom és kié a győzelem?! Dávid már az Ószövetségben tudta, amikor Góliáttal állt szembe, hogy az ellenségnek kivel van dolga: „…de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál” (1Sám 17:45). A hit és határozott bizonyságtevés mellett kellett a győzelemhez néhány kis kő is. Elégséges-e ma az ima és a hit a győzelemhez? Nem egyszerű a kérdés. De Isten ma is az ima harcterét jelöli ki számodra és számomra!

Nagyon sok ima száll a Seregek Urához, folyó év februárja óta. Kérdések özöne, dilemmák, reményvesztés gyötri az emberek elméjét és szívét. Nap mint nap látják a híradást és hallják a halottakról és fogjokról szóló valós, vélt vagy hamis statisztikákákat. Rémisztő hangulat, a harctéren, az óvóhelyen és a békésnek tűnő szomszédságban. Lehet-e egyáltalán még békére gondolni? Lesz-e béke egyáltalán? Tanítványainak az Úr Jézus azt mondta: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).

A háború nem Isten akaratából születik, nem Ő rendeli el! De elfogadja az ember szabadakaratát tiszteletbe tartja, hogy döntsön. Sajnos, így, visszaélve ezzel a szabadsággal, gyakran úgy dönt az ember, hogy magának és embertársainak is tragédiát okoz. Bár időben figyelmeztet az Isten, mint Káint is, az ember mégsem áll meg és nem tér le a bűn útjáról. Nem áll szembe a kísértéssel, hogy elvesse kínálatát. Inkább belevegyül a bűn által létrehozott konfliktusba, feszültségekbe és kilátástalan, zavaros ügyekbe. Majd önkényesen próbál dönteni és uralkodni másokon Istent figyelmen kívül hagyva.  Vagy eszközközként szeretné használni Őt a győzelméhez. A Mindenhatót azonban nem lehet befolyásolni, kisajátítani, vagy eszközként használni bűnös célkitűzésekhez! Az ördög mindig háborút és háborúságokat akar provokálni, de „azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja” (1Jn 3:8b).

Az a jó hír, hogy bár borzalmas világban élünk, ahol sok a háború, de jelen van az Úr is! „Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).

Néhány jó tanács háborús időben:
1. Láss reálisan, nézz körbe és ne becsüld le a helyzetet!
2. Járj hitben és erre biztass másokat is!
3. Ne félj, mert az csak bizonytalanná tesz és gyengítesz másokat is!
4. Dicsőítsd az Urat, és éld át jelenlétét, szabadításának erejét!
5. Segíts az elesetteken, erősítsd a gyengéket!
6. Imádkozz, tarts ki a könyörgésekben!
7. „Bízzál az Úrban teljes szívből...!” (Pél3:5)

Nemcsak a háború, de a háborúzók is Isten kezében vannak. Megkérdezhetem, hogy te kinek a kezében vagy? Kinek a csatáját vívod? A világ belekényszeríthet egy körülménybe, káoszba vagy akár háborúba, de ha szíved szabad, akkor győztes vagy mint Dávid és a többi hithős. A „békeország” polgára lehetsz. Tedd Jézus kezébe életedet és szeretteid életét! 

Bódis László ny. lp., Kétegyháza