Igehely: Ef 4:17-24; Kulcsige: Ef 4:22 „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.”
A teremtéskor az ember teste dicsőséges volt, Istentől kapott tulajdonságokkal felruházva, viszont amikor vétkezett, ezeket elveszítette, ezért beszélünk óemberről. Az óember a saját önző vágyainak van alárendelve, eltompultak érzékei, nem érzékeli Isten szeretetét, gondoskodását.
Igehely: Róm 6:19-22; Kulcsige: Róm 6:22 „Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.”
Ma egyre több embert szorongás gyötör. Sok dologtól félnek: a holnaptól, a drágulástól, a betegségektől, járványoktól, de a legerősebb már évszázadok óta a haláltól való félelem. Keresik a halálfélelemtől való szabadulás lehetőségét, és ennek érdekében szinte mindenre hajlandóak lennének.
Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:16 „Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?”
Napjainkban egyre nyitottabbak az emberek a szellemvilág irányába. Sokféle sátáni praktika létezik, amelyek által szabadulást, lelki megnyugvást remélnek az emberek, de ezekhez folyamodva egyre megkötözöttebbek lesznek.
Igehely: Róm 8:1-4; Kulcsige: Róm 8:2 „Mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
Nehéz sorsa van annak az embernek, aki nem tud szabadulni bűnei terhétől. Krisztus azt mondja, hogy aki hittel elfogadja az Ő szavát, szabad lesz a bűntől, nem kell ítéletre mennie. Pál a kárhoztatástól való szabadságnak ugyanezt a bizonyosságát ismétli meg.
Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 2Kor 3:17 „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
Ma, a munka ünnepén, beszéljünk a szabadságról! Örülünk, ha szabadságra mehetünk, mert végre pihenhet a testünk, és ez így jó. De hogy van ez lelkileg?
Igehely: Gal 5:1-6; Kulcsige: Gal 5:1 „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”
Számomra boldog tudat az, hogy Krisztus szabadságra szabadított meg, és nem újabb terheket helyezett rám. Ezenfelül lehetővé tette azt minden ember számára, hogy higgyen és bízzon benne.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.