2017. január 3., kedd
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?

Igehely: Róm 3:21–26 Kulcsige: Róm 3:21–26 „Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták.”
Tegnap elmélkedtünk azon, hogy saját erőnkből nem tudunk a törvénynek eleget tenni. Mai igénk továbbvisz, és segít megérteni, hogy nincs különbség az emberek között. Nem jobb egyik a másiknál. Isten igazsága megjelent, amit már előre megíratott a Szentlélek az Ószövetségben. Isten igazságossága elítél bennünket egytől egyig. Milyen nagy a kegyelem, hogy itt nem áll meg az Szentlélek abban, hogy tanítson bennünket!