Igehely: Jel 12:7–12; Kulcsige: Jel 12:7 „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt.”
Igénk szerint a szellemi harc nemcsak a Sátán és mi köztünk van, hanem a mennyei angyalok és a Sátán és angyalai között is. Ebbe a harcba csak helyenként kapunk bepillantást az ige által, és nem ismerjük a harc teljes lefolyását.
Igehely: Ef 6:10–20; Kulcsige: Ef 6:13 „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”
Háborúban vagyunk. Sokfelé a földön fegyverek ropognak és vér folyik, mert egyesek önző érdeke ezt kívánja. De igénkben nem az efféle harcról van szó. Szellemi harc dúl körülöttünk, szellemi összecsapás van elménkben, szívünkben is. A mi ellenségünk a Sátán (1P 5:8), nem emberek.
Igehely: Zsolt 120:1–7; Kulcsige: Zsolt 120:3–4 „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!”
A zsoltáros nyomorúságban volt. Idegenben tartózkodott, ellenséges indulatú emberek között, akiknek rosszindulata szavaikban, beszédükben nyilvánult meg. Egy ideig tűrt, de mivel már régóta tartott a helyzet, nem bírta tovább: nyomorúságában az Úrhoz kiáltott.
Igehely: 2Krón 20:20–30; Kulcsige: 2Krón 20:22 „Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek.”
Igénk Jósafát győzelmét írja le Ammon és Moáb királyai fölött. A győzelmet megelőzte, hogy a veszély ismeretében Jósafát Isten akaratát kereste. Böjtöt hirdetett, és a nép együtt könyörgött vele, amikor nyilvánosan imádkozott (4.v.).
Igehely: 2Sám 5:17–25; Kulcsige: 2Sám 5:23 „Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük.”
Dávid harcolt a filiszteusok ellen, mert megtámadták őt. Dávidnak nem volt szándékában harcolni, ezért megkérdezte az Urat, hogy egyáltalán szálljon-e harcba velük. Az Úrtól várta a tanácsot, a vezetést, de a győzelmet is. Az Úr igennel válaszolt, és így győzött.
Igehely: 2Sám 5:6–12; Kulcsige: 2Sám 5:10 „Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene.”
Dávid elfoglalta a honfoglalás után még a jebusziak birtokában maradt sziklavárat. Ez a saját területe lett, így lakhely és település szempontjából nem függött egy törzs kegyeitől sem, még a magáétól, a Júda törzséétől sem. Ez lett a későbbi Jeruzsálem, az ország fővárosa.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.