2017. február 16., csütörtök
– Mt 19:1-12; Textus: Mt 19:6
A házasság nem csupán egy férfi és egy nő együttélését, hanem eggyé válását jelenti. Ez az egység hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ami jellemzi a Krisztus és az Egyház kapcsolatát is.
Mindennapi áhítatok
2017. február 15., szerda
– 1Kor 7:2-5
A paráznaság az ember egyik legnagyobb és legádázabb ellensége. Serdülőkortól kezdve egész életében végigkíséri az embert nemre, korra, fajra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.
2017. február 14., kedd
– 1Sám 1:4-8
Elkána vígan éli életét két feleségével és gyermekeivel. Nem szenved hiányt semmiben. Jó példát mutat családjának az istenfélelemben is. Nem érti, hogy Anna miért nem elégedett? Hiszen mindent megad számára!
2017. február 13., hétfő
– 1Móz 2:18–25
Fogadd el hittel, hogy Isten a társadat hozzád illő segítőtársnak rendelte! Sokszor a házastársak nemhogy segítsék, hanem inkább megnehezítik egymás életét. Egy ilyen házasság oda vezet, hogy a felek önállósult életet kezdenek élni.
2017. február 12., vasárnap
– Énekek 6:1-12 (5:17-6:9)
Ha a szerelem szóra gondolunk, vajon a házasság meghitt kapcsolatát juttatja eszünkbe? A Sátán sokakat megkísért, hogy a hamis szerelemmel házasságokat tegyen tönkre. Figyeljük meg, mit tanít a Biblia az igazi, szerelmes házastársi kapcsolatról:
2017. február 11., szombat
– Mk 9:9-13
A tanítványok rémülten, ugyanakkor csodálattal élvezték a mennyei élményt. Péter „Jól érezzük itt magunkat…” mondása ijedségből fakadt, mivel nem tudta, mit mondjon. A hegy lábánál ördögöktől megkötözött emberek várták a tanítványok segítségét.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.