– 1Kor 2:6-13 Kulcsige: 1Kor 2:9
A megfeszített Krisztusról szóló evangélium az Isten titkos bölcsessége. Nekünk, akik hittel fogadtuk a hirdetett igét, és megbánva bűneinket, hozzá tértünk, Isten adta a Szentlelket, hogy megismerjük azt, amit ő ajándékozott az Úr Jézussal együtt nekünk.
– Mk 16:14-20 Kulcsige: Mk 16:19
Az Úr Jézus Krisztus mennybemenetele szükséges és természetes következménye volt halálának és feltámadásának. Halála, amely engesztelés volt a világ bűneiért, kivezető kapu volt a földi létformából.
– Fil 3:17-21 Kulcsige: Fil 3:20
A polgárjog a születéssel kezdődik. Születésünktől kezdve mi reánk is számítanak az ország lakosai körében. Rólunk, keresztyénekről, azt mondja igénk, hogy a mi polgárjogunk a mennyekben van, mert megszülettünk az Isten számára a megtérés és újjászületés által.
– Lk 15:1-7 Kulcsige: Lk15:7
Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus örült, amikor látta, hogy a társadalom kivetettjei, a bűnösök és vámszedők jönnek őt hallgatni. Maga mellé fogadta őket, asztalközösséget vállalt velük. Isten Fiának jelenlétében a bűnösök megtértek és igazakká lettek Isten előtt.
– Zsolt 103 Kulcsige: Zsolt 103:19
Isten mindenkor él, nem veszítette el sem trónusát, sem uralmi területét. Sem a Sátán, sem a pokol, sem halál nem fenyegeti őt. Trónját a mennyben állította fel, ott uralkodik, minden mennyei lény neki enged.
– Mt 28:16-20 Kulcsige: Mt 28:19
A feltámadott Krisztus tanítványait Galileába rendelte. Ott láthatóvá lett előttük, és megbízást adott a benne hívőknek, de azoknak is, akik egyelőre még kételkedtek az ő kilétében. Az itt kapott küldetés tudatosan jelen volt az első keresztyén közösség tagjaiban.
Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”
Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)