2024. november 23.,  Kelemen, Klementina

Mindennapi áhítatok

2017. július 2., vasárnap

Kulcsige: 2Móz 20:3-5 „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.”

Atyánk azt akarja, hogy a szeretet kössön hozzá és nem valamilyen érdek. Ő érettünk mindent szeretetből cselekedett. Ezért hallgatta meg kérésünket és emelte ki a sátán nyomorgató fogságából életünket. Hozzá bármilyen mélyre is süllyedtünk, mindig hittel közeledhetünk.

2017. július 1., szombat

Kulcsige: Mt 5:9 „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A békességet sokkal többen kívánják, mint munkálják. Mennyi áldozathozatalra vagyunk készek környezetünk békéjéért? Igazunkért nem perelni, a munka terhét felvállalni, megjegyzésekre nem reagálni... Ha szeretnénk győzni, akkor gyorsan reagáló énünket meg kell faragni.

Keresés az elmélkedések közt

2024. november 23., szombat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.