Igehely: 4Móz 12:1-16 (12:1-13:1 Károli ford.); Kulcsige: 4Móz 12:10 „Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan mint a hó. Áron Mirjám felé fordult és látta, hogy poklos”
Istenfélő családon belül, édes testvérek közt támadt nézeteltérés. Ketten beszéltek egy ellen. Mirjám és Áron látszólag a szent igének kívántak érvényt szerezni a Mózes családjában. Tulajdonképpen ez csak ürügy volt.
Igehely: Jer 18:13-17; Kulcsige: Jer 18:15 „Engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton.”
Igen borzalmas dolog a hűtlenség, a feledékenység, az elhagyás! Lassan, fokozatosan, kis lépésekkel kezdődik! A gondolat és érzelemvilágunkban jelentkezik először. Aztán átalakítja időbeosztásunkat, figyelem- és energiagazdálkodásunkat. Kihat áldozatvállalásainkra is. Céljaink is módosulnak.
Igehely: Zsolt 147; Kulcsige: Zsolt 147:19 „Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.”
Az Úr dicséretére számtalan okot találhatunk. Gyönyörű, szép dicséretet énekelhetünk neki azért a bánásmódért, amit választottjaiként újból és újból megtapasztalhatunk. Ő építi, erősíti Jeruzsálemet, a béke fejedelmi városát.
Igehely: 2Kor 5:11-21; Kulcsige: 2Kor 5:15 „Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”
A látszat, a reklám sokszor csal. Megtéveszt. Önmegítélésünk is félre vezethet. Embertársaink véleménye sem mindig a legpontosabb ténymegállapítás. A gondolat és érzelem világunk azonban jó alapot szolgáltathat annak kiderítéséhez, hogy kinek, minek élünk.
Igehely: Kol 3:5-17; Kulcsige: Kol 3:9-10 „Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.”
Tegnap már elmélkedtünk az új ember felöltéséről. Ma elmélyítjük. Ez a levél is abban az évben keletkezett, mint az efézusi. Ebben Pál apostol különböző hamis tanításokkal, téves gyakorlatokkal foglalkozik.
Igehely: Ef 4:17-32; Kulcsige: Ef 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben!”
Istenhez viszonyulásunk jól nyomon követhető, tetten érhető az emberekhez fűződő viszonyulásunkon. El kell jutnunk az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra. Másik lehetőségünk a pogányok életstílusát követni, akiket hiábavaló és önző gondolatok vezérelnek.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.