Igehely: Róm 8:18-25; Kulcsige: Róm 8:24 „Mert üdvösségünk reménységre szól. Vi-szont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene re-mélnie?”
A keresztyén élet nemcsak a kezdeti újjászületésből áll, hanem a további napról-napra való járásból. Akik újjászülettek, azokat Isten Lelke vezérli, azok bizonyosak lehetnek az üdvösségben.
Igehely: 1Kor 15:50-58; Kulcsige: 1Kor 15:51 „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni.”
Pál apostol ebben az egész részben a feltámadásról beszél a korinthusiaknak. Elmagyarázza, hogy nem a romlandó test, hanem csak a romolhatatlan lélek örökölheti Isten országát.
Igehely: 1Kor 15:42-49; Kulcsige: 1Kor 15:46 „De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.”
Ezen igék szerint az ember érzéki, vagyis testi lényként születik e földre. A 46. versben olvasunk erről a sorrendről: először a földi, azután a lelki. A kettő között óriási különbség van. Az első ember úgy lett élő lélekké, hogy Isten életet lehelt belé.
Igehely: 1Kor 15:35-41; Kulcsige: 1Kor 15:36 „Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal.”
Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem fordult meg még a fejünkben az a kérdés, hogy „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen lesz az új testünk?” Ezek a kérdések azonban nem hitetlenségből fakadnak, hanem tudatlanságunkból. Pál azoknak válaszol, akik nem hiszik a feltámadást.
Igehely: 1Kor 15:29-34; Kulcsige: 1Kor 15:32b „Ha a halottak nem támadnak fel, akkor «együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk».”
Akik nem ismerik Istent és nem hisznek a feltámadásban, azok csak arra összpontosítanak, hogy minél jobban kiélvezzék ezt az életet. Pál apostol a 32. versben egy régi mondást idéz: „együnk és igyunk, mert holnap úgyis maghalunk.” Erről beszélt az Úr Jézus is a Máté 24:37-39 szakaszban.
Igehely: 1Kor 15:21-28; Kulcsige: 1Kor 15:26 „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”
Pál apostol olyanoknak írta ezeket a sorokat, akik bizonytalanságban éltek. Olyanoknak, akik Jézus kereszthalálát és váltságművét elfogadták ugyan, de a feltámadással kapcsolatban nem volt igazi meggyőződésük.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.