Igehely: Lk 6:27-36; Kulcsige: Lk 6:35 „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.”
Logikátlannak és hatástalannak tűnik az embereknek az a szeretet, amit olyan személy felé kell kimutatni, aki ellenséges magatartást tanúsít.
Igehely: Lk 6:24-26; Kulcsige: Lk 6:25 „Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!”
A legtöbb ember a háborúkban, természeti csapásokban, járványokban, gyógyíthatatlan betegségekben és hasonlókban látja a legnagyobb veszélyt, mert mindezek halállal fenyegetnek.
Igehely: Lk 6:20-23; Kulcsige: Lk 6:21 „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.”
Boldogság nélkül nem érdemes élni! Ezért minden ember korosztálytól, műveltségtől, társadalmi vagy vallásos helyzetétől függetlenül ezt keresi. Sajnos a legtöbb ember, nem is tudja igazán, hogy mi a boldogság!
Igehely: Lk 6:17-19; Kulcsige: Lk 6:19 „Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.”
Modern, energia központú világunkban szinte elképzelhetetlen kényelmes életet élni az adott, természetes vagy mesterséges erőforrások nélkül.
Igehely: Lk 6:12-16; Kulcsige: Lk 6:13 „Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett.”
A tizenkét apostol kiválasztása nagy horderejű feladat volt. Előtte Jézus egy egész éjszakát imádkozással töltött az Atyjával. Számára mindig az Atya akarata volt a legfontosabb, erre a biztos alapra építette egész földi életét.
Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:9 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?”
Mai igénk nem idői, hanem tárgyi kapcsolatban áll a tegnapival (nem ugyanazon a szombaton történt, mint amaz).
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.