Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Az angyal már János megszületése előtt megjelentette apjának, Zakariásnak, hogy nagy lesz ő az Úr előtt (Lk 1:15). Amikor pedig megszületett, a szomszédok is ráéreztek erre, mondogatva: Vajon mi lesz ebből a gyermekből?
Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:23 „És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”
Bemerítő János egyáltalán nem volt egy közömbös ember. Amikor az Úr megszólította a pusztában, (Lk 3:2) azonnal elindult prédikálni a megtérés keresztségét, így egyengette Jézus előtt az utat, mint egy kiáltó hang a pusztában.
Igehely: Lk 7:11-17; Kulcsige: Lk 7:14 „Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige (Péld 25:11).
Igehely: Lk 7:1-10; Kulcsige: Lk 7:9 „Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”
Jézussal együtt mi is rácsodálkozhatunk ennek a római századosnak a hitére, meglátva azokat a lelki tulajdonságokat, jellemvonásokat, amelyek naggyá tették az ő hitét.
Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:45 „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
Amit eszel, azzá leszel mondta Hippokratész az ókori tudós doktor, bátorítva az egészséges étkezésre. Ha ennyire nem mindegy, hogy mivel töltjük meg a gyomrunkat, mennyivel inkább nem mindegy, hogy mivel töltjük meg a szívünket.
Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:40 „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.”
Lehetnek olyan tanulók, akik túlszárnyalják mesterüket, de csak azért, mert a mesterük nem tökéletes. A mi Mesterünk azonban tökéletes, lehetetlen túlszárnyalni, de nem is kell, viszont tökéletesen elég lesz, ha kiábrázolódik bennünk a Krisztus (Gal 4:19).
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.