Igehely: Mt 14:22-33; Kulcsige: Mt 14:33 „A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!”
Csodák láncolata áll előttünk ebben a rövid történetben. Jézus jár a vízen, aztán Péter is. Jézus kimenti Pétert, és amint beszálltak a hajóba, elült a vihar. Erre mindenki egy emberként leborul Jézus előtt. Ezek közül melyik volt a legnagyobb csoda? Úgy gondolom, hogy az utolsó.
Igehely: 1Tim 1:18-20 „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. 2Tim 4,7 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Himenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent.”
Egyetlen hajó sem süllyed el véletlenül. Minden hajószerencsétlenségnek megvan az oka. Ezek lehetnek külső vagy belső okok. A külső ok lehet zátony vagy vihar, a belső okokat pedig az emberi mulasztások képezik.
Igehely: Jón 1:4-6; Kulcsige: Jón 1:6 „De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!”
A jó hajóskapitány feladatkörét nem lehet pontosan megfogalmazni, mert mindenért felel, ami a hajón történik. Történetünkben az alvó Jónást éppen a kapitány kelti fel. Tényleg az ő dolga volt ez? Hol voltak a többiek? Nem tudta volna bárki más felébreszteni?
Igehely: Róm 15:22-33; Kulcsige: Róm 15:30 „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban.”
„Ember tervez, Isten végez.” – tartja a közmondás. Ha Istennel tervezünk, akkor az a kivitelezéssel is összhangban lesz. Mi, hívő emberek, imádkozva szoktunk tervezni, és főleg a saját terveinkért imádkozunk. De mi van a másokéval?
Igehely: ApCsel 21:1-16; Kulcsige: ApCsel 21:6 „Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.”
A testvéri találkozások különös érzéssel töltenek el. Akár ismerős, akár ismeretlen lelki testvérekkel találkozunk, érezzük, hogy összetartozunk, közös Urunk, közös célunk van. Pál apostolnak jó szokása volt, hogy utazása közben sorra látogatta a korábban alapított vagy megismert gyülekezeteket.
Igehely: Bír 5:12-19; Kulcsige: Bír 5:17 „Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél.”
Mindenki ismeri az olyan helyzetet, amikor segítséget vagy szolgáltatást kérünk, és azt a választ kapjuk, hogy: „Majd még beszélünk!” „Még meggondolom.” „Meglátjuk, mit lehet tenni.” Az ilyen fontolgatások néha őszinte lélekből fakadnak, de nagyon gyakran lepleznek bizonytalanságot, vagy illedelm
Igehely: Róm 7:6–13; Kulcsige: Róm 7:6 „Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.”
Ez a leghíresebb igeszakasz az ó és új ember, a lélek és a test harcával kapcsolatban. Nem könnyű követni Pál gondolatmenetét, amint leírja ezt a problémakört, ahogy próbálja beazonosítani a résztvevőit, majd megtalálni a megoldást. Kiemelt igeversünkben fogság és szabadság, törvény és Lélek, új és régi rend kerül elénk, aztán a következő igeversekben ezek kifejtése rokon értelmű kifejezésekkel.