Igehely: 2Móz 31:1-11; Kulcsige: 2Móz 31:3 „Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára.”
Isten megtervezte és megalkotta a Világmindenséget, s megteremtette az embert is. Később kiválasztott egy népet, kihozta őket Egyiptomból. Tervezett egy szent hajlékot, sátort, ahol mindig jelen legyen az Ő dicsősége a nép között.
Igehely: 4Móz 11:24-30; Kulcsige: 4Móz 11:29 „De Mózes így felelt neki: Engem akarsz féltékenyen védeni? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét az Úr!”
Az egész nemzet siránkozik: a nép Mózes előtt, Mózes pedig Isten előtt. A siránkozás olyan, mint egy ragályos betegség. Orvosra van szükség mindkét esetben.
Igehely: 1Kor 13:1-13; Kulcsige: 1Kor 13:4 „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.”
Hallottam egy megtörtént esetről, amikor valaki külföldre ment dolgozni, és bár munkaadójával megegyezett a bérezésről, az mégsem fizette ki. Haza akart jönni, de nem kapta vissza az útlevelét, ezért eljött a munkahelyéről.
Igehely: 2Kor 5:11-15; Kulcsige: 2Kor 5:14 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.”
A gyökeres megtérés, újjászületés teljes változást hoz az ember életében. Így történt ez velem is, amikor új életet nyertem Krisztusban. Az új élet Krisztus halála és föltámadása által valósul meg, amikor vele eggyé válunk.
Igehely: Zsolt 110:1-7; Kulcsige: Zsolt 110:2 „Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!”
Azon gondolkodom, hogy miért ünnep nekünk Jézus mennybemenetele? Miért kellene nekünk örülnünk, hogy Jézus elment a földről? Vajon milyen lenne, ha mondjuk ma is Jeruzsálemben lakna, és keresztyének milliói keresnék fel őt évről –évre. Itt abba is hagyom ezt az értelmetlen eszmefuttatást.
Igehely: 1Jn 5:1-5; Kulcsige: 1Jn 5:2 „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.”
Minden dolog ebben a világban valahogy lemérhető és leellenőrizhető. Pontosan ez a helyzet a szeretetünkkel is. Ebben a levelében az apostol kijelenti, hogy nem csaphatjuk be magunkat ezen a területen sem. Isten iránti szeretetünk valódisága lemérhető a testvérek iránti szeretetben.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.