Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: Mk 9:24 „A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”
A történet szerint egy édesapa Jézushoz hozza beteg, valószínűleg epilepsziás gyermekét. Mivel Jézus Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt a megdicsőülés hegyén van, ezért csupán a lent maradt tanítványokhoz jut el vele. Ők azonban nem tudtak rajta segíteni. Jézus viszont igen.
Igehely: Filem 1:1-25; Kulcsige: Filem 1:12 „Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet.”
Egyik legkedvesebb gyermekkori élményem közé tartozik az a megfigyelés, ahogyan az ereszünk alatt fészkelő fecskék gondoskodtak kicsinyeikről. Kezdve attól a perctől, hogy megszülettek, egészen addig, amíg kirepültek a fészekből.
Igehely: 2Sám 7:1-14; Kulcsige: 2Sám 7:14 „Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal.”
A fenyítés szó igen érdekes és sokszor félreértelmezett kifejezés. A görög paidei szóból származik, amiből a pedagógia szavunk is. Jelentése elsősorban tanítás, nevelés, fegyelmezés és a hibák kijavítása céljából.
Igehely: Róm 8:12-17; Kulcsige: Róm 8:14 „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”
Pál apostol rácsodálkozik arra, hogy mivé válhat a bűnös ember Jézus Krisztus által. Az, aki minden jóra való törekvése ellenére is, csak azt tudja mondani, „ó, én nyomorult ember'', egyszer mégis Isten gyermekévé válhat.
Igehely: Ef 2:14-22; Kulcsige: Ef 2:19 „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”
Az efezusi levél üzenetének fő tartalma: a pogányok elhívásának „titka” a választott néppel szemben. Jézus Krisztus áldozatával végérvényesen lerontotta a válaszfalat e két nemzetség között. Ezzel érvénytelenné tette a törvény ítélő hatalmát, és megszüntette annak elválasztó erejét (Gal 3:13).
Igehely: Zsid 1:1-14; Kulcsige: Zsid 1:5 „Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?”
A jelzett igeszakasz Istent atyai szerepében mutatja be. Számunkra úgy fogható fel leginkább Isten, ha egy szerető apához hasonlítjuk. Az Ószövetség 13 alkalommal a „Mi Atyánk” kifejezéssel utal Istenre.
Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”
Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.
Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.