Igehely: Lk 22:41-46; Kulcsige: Lk 22:42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”
A szenvedéstörténet mélységeibe avat be minket Lukács evangélista, amikor a Jézus Krisztus haláltusáját tárja elénk. Ezt a történetet nem lehet akárhogyan olvasni! Annyira drámai és annyira megható, hogy szabad folyást engedhetünk könnyeinknek, hiszen értük vállalta a Megváltó a gyötrelmeket.
Igehely: 1Tim 5:1-3; Kulcsige: 1Tim 5:1 „Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet.”
A gyülekezetben az intést krisztusi indulattal kell végezni. Közösségeinkben vannak nálunk idősebbek és vannak fiatalabbak is. Úgy tűnik, a fiatalabbakat gyakrabban kell inteni és bátorítani. Néha azt látjuk, hogy az idősebb testvérek is kiigazításra szorulnak.
Igehely: Ef 6:1-4; Kulcsige: Ef 6:1 „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.”
A család a társadalom alapegysége, ahol közösség, szeretet és egység köti össze a családtagokat. Azt is szoktuk mondani, hogy a család egy férfi és egy nő életközösségéből, valamint az Istentől kapott gyermekekből áll. A családnak tehát több tagja van. De mi köti össze őket?
Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:48 „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”
Az Úr Jézus engedelmessége vertikális és horizontális vonatkozásban is megfigyelhető. Az Atyának mindig és mindenben engedelmeskedett, de nem úgy az embereknek! A Krisztus-himnuszban ezt olvassuk: „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8).
Igehely: Péld 4:1-10; Kulcsige: Péld 4:5 „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!”
Egy bölcs apa nem a saját bölcsességét adja tovább a fiának, hanem az Istentől nyert bölcsességet. Az ilyen atyai tanítás egyre ritkább mai társadalmunkban, és valljuk be, hogy a hívő családokban is sokszor hiányos a lázas rohanás és a sok halaszthatatlan tennivaló miatt.
Igehely: 1Sám 14:24-46; Kulcsige: 1Sám 14:29 „Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe!”
Az emberek iránti engedelmességnek van határa, még akkor is, ha ez gyermek és szülő vonatkozásában történik. Ha olyan dologra késztetnek, ami Isten akaratával ellenkezik, akkor nyilván nem kell azt megfogadni. Jónátán nem engedelmeskedett az apjának, mert nem tudott annak parancsáról.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.