Igehely: Lk 15:25-32; Kulcsige: Lk 15:29b „Soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.”
A tékozló fiú hazatértével érdekes szögek bújnak ki testvére zsákjából. A testvérnek is voltak kívánságai, de eddig nem fejezte ki őket.
Igehely: Zak 7:7-14; Kulcsige: Zak 7:10b „Ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!”
Nem csak magunknak kívánhatunk dolgokat, hanem másnak is. Például azt, hogy a szomszéd kecskéje is... Talán finomabb formában, de nem kívánunk-e, vagy teszünk-e mi is néha rosszat embertársunkkal?
Igehely: Mik 2:1-5; Kulcsige: Mik 2:2 „Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.”
A törvények azért vannak, hogy áthágják őket – mentegetik magukat egyesek cinikusan. Sajnos, szinte naponta látjuk, hogy akinek csak lehetősége van rá, át is hágja a törvényeket azért, hogy saját magának előnyöket szerezzen.
Igehely: Préd 2:1-11; Kulcsige: Préd 2:10 „Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból.”
Van egy mondás, ami szerint két dolog teszi boldogtalanná az embert: az egyik, ha nem kapja meg azt, amit megkíván; a másik, ha megkapja.
Igehely: 2Móz 20:17; Kulcsige: 2Móz 20:17a „Ne kívánd felebarátod házát!”
A törvény azért szükséges, hogy kordában tartsa az emberi gonoszságot és keretet teremtsen az együtt éléshez.
Igehely: Mt 12:33-37; Kulcsige: Mt 12:36 „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”
Mint ahogy tegnap reggel, ma is kiderül az igéből, hogy szavaink elárulják, milyen a szívünk. A gyümölcs is messziről elárulja, milyen a fa. A szív olyan, mint egy kincsesláda, a száj olyan, mint egy ajtó, melyen keresztül felszínre kerülnek a mélyen rejtőző dolgok.
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.