Mindennapi áhítatok

2018. május 18., péntek

Igehely: 2Kir 2:9-15; Kulcsige: 2Kir 2:15 „Látták ezt a jerikói prófétatanítványok, akik átellenben voltak, és ezt mondták: Az Illésben munkálkodó lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte.”

Illés elmondja Elizeusnak, hogy nemsokára elragadják őt a földről. Ezért most van az ideje, ha kérni akar valamit tőle. Elizeus nem gondolkozik sokáig, azonnal kimondja, hogy mit akar: az Illésben működő lélekből kétszeres részt. Meg is kapja. Bizonyíték, hogy látta Illést elragadtatás közben.

2018. május 17., csütörtök

Igehely: 1Kir 22:1-28; Kulcsige: 1Kir 22:28 „Míkájehú így szólt: Ha csakugyan visszatérsz sértetlenül, akkor nem az Úr beszélt általam! És hozzátette: Halljátok meg mind, ti népek!”

Isten az Ő igéjét Izráel királyainak a próféták által jelentette ki. Történt, hogy Aháb, Izráel királya harcra készült Rámót Gileádért. Ebben az időben látogatta meg őt Júda királya Jósáfát, aki azt tanácsolta Ahábnak, hogy kérdezze meg az Urat.

2018. május 16., szerda

Igehely: 1Krón 12:18-20; Kulcsige: 1Krón 12:19 „Ekkor Amászaj, a harmincak vezére lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és csapatparancsnokokká tette őket.”

Saul halála után Izráel Dávidot teszi királlyá. Dávidnak újjá kellett szerveznie a hadsereget, a gazdasági életet, és nem utolsó sorban az istentiszteleti rendet.

2018. május 15., kedd

Igehely: 4Móz 27:15-23; 5Móz 34:9; Kulcsige: 5Móz 34:9 „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.”

Isten elmondja Mózesnek, hogy földi élete végéhez közeledik. Felküldi őt az Abárim hegyre, hogy megláttassa vele az ígéret földjét, ahova ő nem mehetett be, Isten elleni lázadása miatt. Mózes szívügye a közösség. Megkéri az Urat, hogy rendeljen egy új vezetőt, aki mindig népe előtt jár.

2018. május 14., hétfő

Igehely: 2Móz 31:1-11; Kulcsige: 2Móz 31:3 „Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára.”

Isten megtervezte és megalkotta a Világmindenséget, s megteremtette az embert is. Később kiválasztott egy népet, kihozta őket Egyiptomból. Tervezett egy szent hajlékot, sátort, ahol mindig jelen legyen az Ő dicsősége a nép között.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”

Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?