Igehely: Jak 5: 1-11; Kulcsige: Jak 5:10 „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.”
A héten a gonosz problémájáról elmélkedtünk. Itt az apostol a gonosznak az egyik leggyakoribb hétköznapi megjelenéséről beszél: amikor emberek visszaélnek hatalmukkal, vagyonukkal, visszatartják a munkások bérét, és a kiszolgáltatott igazakat nemcsak kihasználják, hanem elítélik és meg is ölik.
Igehely: Jób 36:16-25; Kulcsige: Jób 36:21 „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!”
Aki úgy ad tanácsot, hogy maga is átment azon az élethelyzeten, amivel kapcsolatban tanácsol, azt hitelesebbnek tartjuk, mint azt, aki kívülállóként beszél. Jób könyve a szenvedéssel kapcsolatban a leghitelesebb tanácsadó.
Igehely: Hab 3; Kulcsige: Hab 3:18 „De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.”
A hit által élő igaz embernek is szüksége van arra, hogy meglássa Isten tetteit. Van, amikor ez erős hitbeli látásként jelenik meg, és akkor eltölt bennünket az öröm a Szabadító Istenben. A próféta megkapta jutalmát. Teljes bizonyosságot kapott arról, hogy Isten végül megbünteti a gonoszt.
Igehely: Hab 2:2-20; Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”
A XX. századra kialakult egy erőteljes Biblia- és valláskritika. Egy alkalommal egy találkozón a „művelt és okos” előadó meggyőzően „bizonyította”, hogy nincs Isten és az egész keresztyén hit csak önámítás.
Igehely: Zsolt 66.; Kulcsige: Zsolt 66:12 „Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.”
Az ezeréves magyar történelemben kevés volt a békés időszak. Elnyomás és szabadságharc jellemezte az évszázadokat. Újra és újra megnyilvánult ezekben a szabadság iránti vágy és az elnyomással szembeni belső ellenállás.
Igehely: Hab 1:12-2:1; Kulcsige: Hab 1:17 „Hát örökké kivetheti hálóját, és gyilkolhatja a népeket kíméletlenül?!”
Nem mindig értjük Isten munkáját. Sőt, az sem biztos, hogy mindig egyet tudunk érteni a részletekkel. Természetesen, az ilyen gondolatainkat nem engedjük felszínre se jönni… Igazunk van, ha így teszünk Isten gyermekeiként? Nem gondolom. A kisgyermekekre éppen az a jellemző, hogy beszélnek.
Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”
Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?