Igehely: Zsolt 119:40–46 Kulcsige: Zsolt 119:40 „Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.”
Szokták mondani: „Az élet nem habos torta.” Vannak csalódásaink, kudarcaink, megbántanak, megbetegszünk stb. Ilyenkor gyakran magunkba roskadunk, és úgy érezzük, hogy egyedül maradtunk, elcsüggedünk, nem találjuk a megoldást. Pedig van megoldás: „Eleveníts meg igazságoddal!” (40.v.).
Igehely: Zsolt 119:11–19 Kulcsige: Zsolt 119:11 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
Az első kérdés, amit eszembe juttatott Isten Lelke: Hol tartom az Ő igéjét? Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten beszéde a Bibliában van. Akik így gondolják, jól gondolják. Valóban ott találjuk. De mit teszünk a Bibliában talált beszédekkel?
Igehely: Zsolt 119:165–176 Kulcsige: Zsolt 119:174 „Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm.”
A szabadság utáni vágy minden ember szívében ott van. Ez azért van, mert Isten így teremtett meg bennünket: szabadnak és szabad akarattal.
Igehely: Zsolt 119:1–10 Kulcsige: Zsolt 119:1 „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.”
A boldogság nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Van, aki úgy gondolja, hogy az anyagi javak teremtik meg azt: egy új ház, egy új autó. Amint meglesz a ház vagy autó, a várva várt megelégedés hamar elillan. Esetleg kapcsolatoktól várjuk a boldogságot (házastárs, gyerek, barátok stb.).
Igehely: Mt 23:1–12 Kulcsige: Mt 23:10 „Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.”
Manapság az emberek zöme keres egy-egy véleményvezért, énekest, politikust, akit követni akar. Saját vágyaik alapján határozzák meg, hogy ki legyen az, főleg azok népszerűsége alapján. Ennek számos veszélye van.
Igehely: 1Pt 2:18–25 Kulcsige: 1Pt 2:22 „ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”
A szenvedés kemény műhely. De Isten ezt használja fel arra, hogy dicsőségére formálódjunk, hogy megmaradjunk Őbenne. Nem lehetne más eszköz erre? Isten végtelen bölcsessége és szeretete által így döntött.
Igehely: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
A tanítványok örömmel tértek vissza kiküldetésükből, hiszen olyan megtapasztalásaik voltak, mint azelőtt soha. Az, hogy még (!) az ördögök is engedelmeskedtek nekik, arra enged következtetni, hogy számos csodában és élményben volt részük. Mesterük azonban figyelmüket a körülményekből fakadó örömről az állandó öröm forrására irányította.