Mindennapi áhítatok

2018. december 2., vasárnap

Igehely: Jer 18:1-12; Kulcsige: Jer 18:6 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”

Beléptünk a várakozás idejébe. Most kezdünk kapkodni, vagy már készek vagyunk indulni Jézussal? Jeremiásnak, Isten egy gyakorlati példával segít megérteni, hogy Neki hatalma van egy tőle elhajlott népet megsemmisíteni vagy újra formálni.

2018. december 1., szombat

Igehely: 1Jn 5:4-12; Kulcsige: 1Jn 5:4b „És az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

János apostol olyan gyülekezeteknek írja ezeket a sorokat, amelyek létszámban kicsik és sok szempontból törékenyek voltak. A körülöttük bűnösen tomboló világgal szemben ijesztő kisebbséget képviseltek, üldöztetést és kitaszítást kellett elszenvedniük, és sokszor küszködtek a reménytelenséggel.

2018. november 29., csütörtök

Igehely: ApCsel 16:1-8; Kulcsige: ApCsel 16:5 „A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.”

Az Apostolok Cselekedeteiben lépten-nyomon olyan irigylésre méltó kijelentéseket olvasunk, amik arról számolnak be, hogy az evangélium folyamatosan terjedt, Krisztus gyülekezete pedig egyre erősödött hitben és gyarapodott lélekszámban.

2018. november 28., szerda

Igehely: 2Thessz 1:1-10; Kulcsige: 2Thessz 1:3 „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban.”

A mai ember nagyon szereti a kézzelfogható, érzékszerveinkkel érzékelhető dolgokat. Még értelmi vagy érzelmi képességeket is igyekszünk lemérni tesztek és kiértékelések által. De vajon hogyan mérhető a hit?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”

Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?

Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.