Mindennapi áhítatok

2018. október 21., vasárnap

Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:3 „Miért kell látnom a romlottságot és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.”

A Gonosz eredetére Bibliát olvasó emberekként tudjuk a választ: Isten egyik angyala fellázadt, és úgy döntött: „hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézs 14:14). Addig ő volt a „fényes hajnalcsillag”, a Vénusz (latinul: Lucifer = fényt hozó), amit a Nap felkeltéig a legfényesebbnek látunk.

2018. október 19., péntek

Igehely: 1Tim 1:3-11; Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”

Egy nagyon szép és egyszerű szakasz a törvényről. Pál apostol világosan kifejezi, a lényeg az evangélium, (11) a törvény csak másodlagos (de nem az ellenségünk). Akkoriban a gyülekezetben voltak olyanok, akik a törvényt tanították, nagy odaadással, néha mégis erőtlenül (6-7).

2018. október 18., csütörtök

Igehely: ApCsel 21:37-22,22; Kulcsige: ApCsel 22:3 „Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan.”

Pál apostol a damaszkuszi találkozás előtt (is) profi törvényismerő és betöltő volt. Egyszerűen rajongott a törvényért, a betűért, a szabályokért.

2018. október 17., szerda

Igehely: Mt 5:17-20; Kulcsige: Mt 5:17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”

Krisztus szabaddá tett bennünket, szabaddá tett a törvény leterhelő és megkötöző erejétől, mert áldozata által megmentett. Mindez azonban nem jelentheti számunkra, hogy a törvényt megvetjük és törvénytelenül élünk. A 112.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”

Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?