Igehely: Jak 5: 1-11; Kulcsige: Jak 5:10 „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.”
A héten a gonosz problémájáról elmélkedtünk. Itt az apostol a gonosznak az egyik leggyakoribb hétköznapi megjelenéséről beszél: amikor emberek visszaélnek hatalmukkal, vagyonukkal, visszatartják a munkások bérét, és a kiszolgáltatott igazakat nemcsak kihasználják, hanem elítélik és meg is ölik.
Igehely: Jób 36:16-25; Kulcsige: Jób 36:21 „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!”
Aki úgy ad tanácsot, hogy maga is átment azon az élethelyzeten, amivel kapcsolatban tanácsol, azt hitelesebbnek tartjuk, mint azt, aki kívülállóként beszél. Jób könyve a szenvedéssel kapcsolatban a leghitelesebb tanácsadó.
Igehely: Hab 3; Kulcsige: Hab 3:18 „De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.”
A hit által élő igaz embernek is szüksége van arra, hogy meglássa Isten tetteit. Van, amikor ez erős hitbeli látásként jelenik meg, és akkor eltölt bennünket az öröm a Szabadító Istenben. A próféta megkapta jutalmát. Teljes bizonyosságot kapott arról, hogy Isten végül megbünteti a gonoszt.
Igehely: Hab 2:2-20; Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”
A XX. századra kialakult egy erőteljes Biblia- és valláskritika. Egy alkalommal egy találkozón a „művelt és okos” előadó meggyőzően „bizonyította”, hogy nincs Isten és az egész keresztyén hit csak önámítás.
Igehely: Zsolt 66.; Kulcsige: Zsolt 66:12 „Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.”
Az ezeréves magyar történelemben kevés volt a békés időszak. Elnyomás és szabadságharc jellemezte az évszázadokat. Újra és újra megnyilvánult ezekben a szabadság iránti vágy és az elnyomással szembeni belső ellenállás.
Igehely: Hab 1:12-2:1; Kulcsige: Hab 1:17 „Hát örökké kivetheti hálóját, és gyilkolhatja a népeket kíméletlenül?!”
Nem mindig értjük Isten munkáját. Sőt, az sem biztos, hogy mindig egyet tudunk érteni a részletekkel. Természetesen, az ilyen gondolatainkat nem engedjük felszínre se jönni… Igazunk van, ha így teszünk Isten gyermekeiként? Nem gondolom. A kisgyermekekre éppen az a jellemző, hogy beszélnek.
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).