Mindennapi áhítatok

2019. április 28., vasárnap

Igehely: Lk 7:11-17; Kulcsige: 7:13 „Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj!”

Lukács, aki a Jézusról szóló történeteknek pontosan utánajárt, figyelemmel kísérte az események részleteit. Nain városához közeledve két sokaság találkozásáról ír: egyik csoport lelkesen követett egy élettel teli mestert, a másik egy elhunyt fiatalt és gyászoló édesanyját kísérte.

2019. április 27., szombat

Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”

Most, amikor sorozatunk végéhez értünk, egyúttal az evangélium befejező sorait is olvashattuk. Ebből a két igeversből már első olvasásra az derül ki, hogy többen is lehettek, akik hitelesítették János evangéliumát: „tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele”.

2019. április 26., péntek

Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: 21:23 „Elterjedt tehát a testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?”

Egy rövid életkép van előttünk ma reggel, három szereplővel: Jézus, Péter és János. Péter éppen az előbb tudja meg azt, hogy mi vár rá élete utolsó szakaszában: mártírhalállal fogja az Urat megdicsőíteni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mk 1:14–15 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: «Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!»”

Jézus elment Galileába, hogy prédikálja Isten királyságának jó hírét. A jó hír az, hogy Isten királysága elérkezett, az Ige testté lett, és emberi szemekkel is látható lett az Úr Jézus Krisztusban (Jn 3:16). Az emberiség bűnét mind magára vette, kereszthalálával megváltott, vagyis a bűneinkért járó büntetést kifizette (Jel 5:9).