Igehely: Kol 3:1-17; Kulcsige: 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
A ma reggel olvasott igeszakaszban minden hívőnek szól a biztatás, hogy az odafelvalókat keresse, az odafelvalókkal törődjön. Ami a földre irányul azt meg kell öldökölni és el kell hagyni.
Igehely: Ef 5:21-33; Kulcsige: 5:21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.”
Az ezredforduló táján Angliából indult el az a társadalmi kezdeményezés, hogy minden évben legyen egy hét, amikor a házasság és a család intézménye a figyelem középpontjába kerül.
Igehely: Jn 9:35-41; Kulcsige: 9:41 „Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”
A kiközösítés napjainkban is téma, akárcsak a befogadás. Megváltó Urunk maga is tapasztalta saját népe részéről a be nem fogadás, a kiközösítés borzalmas érzését. „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” Ő együtt érez az üldözöttekkel, a hitükért szenvedőkkel.
Igehely: Jn 9:1-34; Kulcsige: 9:4 „Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.”
Az Úr itt igazolta, amit az előző részben mondott az írástudóknak és a farizeusoknak a templomban, hogy Ő a világ világossága, hiszen a vakon született embernek csoda által megnyitotta mindkét szemét, hogy lásson, világosságban járjon és éljen.
Igehely: Jn 8:48-59; Kulcsige: 8:58 „Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”
Megismerni és hit által befogadni Jézus Krisztust, az Üdvözítőt, és a Szentlélek által újjászületni, ez a legcsodálatosabb megtapasztalás a megtért hívő keresztyénnek az életében.
Igehely: Jn 8:39-47; Kulcsige: 8:44/b „Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.”
A zsidó vezetők Ábrahám fiainak mondták magukat. Az Úr azzal szembesíti most mégis őket, hogy nem Ábrahám gyermekei, hanem az ördögtől származnak. Mert amiképpen Ő azt cselekszi, amit Atyjától lát, nekik is Ábrahám cselekedeteit kellene cselekedniük, ha valóban az ő fiai.
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!