Igehely: 2Tim 4:1-5; Kulcsige: 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”
Amikor Nyárádmagyaróson lelkipásztorrá avattak, a gyülekezettől egy gyönyörű virágkosarat kaptam, amelyhez egy kis igekártya volt csíptetve.
Igehely: Jn 17:16-19; Kulcsige: 17:19 „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.”
Megtérésem után, tizenéves koromban, egy időben csalódottnak éreztem magam, mert szerettem volna szentebb lenni, de nem sikerült. A Sátán már azzal kísértett, hogy „a szentség, önmegtagadás, tökéletesség egyáltalán nem neked való.
Igehely: Jn 17:11-15; Kulcsige: 17:11 „Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”
Ma sokat és sokféleképpen beszélnek az egységről, ennek ellenére ez egyre nagyobb hiánycikk. Mindenki tudja, hogy az összefogás és egyetértés vezet jó eredményre, mégis kevesen találják meg ennek útját.
Igehely: Jn 17:9-10; Kulcsige: 17:10 „És ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük.”
Egy humoros közmondás jól kifejezi és leleplezi az emberi viselkedést. Így szól: „ami a tied, az az enyém is, ami pedig az enyém, ahhoz semmi közöd.” Jézus ennek az ellenkezőjét mondta főpapi imájában.
Igehely: Jn 17:1-8; Kulcsige: 17:4 „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.”
Sok mindenhez hozzáfogunk, és sok minden marad elvégezetlenül. Egyes feladatokat azért hagyunk félbe, mert nem lehet őket egyszeriből befejezni, másokat azért, mert egyszerűen elfelejtjük, vagy szándékosan elfelejtjük, mert nincs hozzá kedvünk.
Igehely: Jn 16:25-33; Kulcsige: 16:33 „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
Jézus példázatokban beszélt a tömeghez, de tanítványainak bizalmasan és nyíltan elmondta, hogy ő Istentől, az Atyától jött, és Őhozzá tér vissza.
Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”
Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?
Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.