2024. július 15.,  Henrik, Roland

Mindennapi áhítatok

2019. január 31., csütörtök

Igehely: Jn 7:25-31; Kulcsige: 7:28 „Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek.”

Lehet tudni Krisztusról, és mégsem ismerni Őt. Így voltak vele azok a zsidók is, akiknek Krisztus személyesen hirdette Isten országának eljövetelét. Sokan názáreti Jézusnak hívták. Mások egyenesen utaltak arra, hogy az ács fia. Ismerték a róla szóló pletykákat.

2019. január 30., szerda

Igehely: Jn 7:14-24; Kulcsige: 7:17 „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.”

Az Úr Jézus Krisztus tanítása mindig érintette a hallgatókat. Egyesekben hitet, másokban megütközést idézett elő. Sokan vádolták Krisztust a tanításai miatt. Mások csodálkoztak, hogy miként rendelkezett azzal a bölcsességgel, ami tanításaiból kihallatszott? Ő lenne az Isten Fia?

2019. január 29., kedd

Igehely: Jn 7:1-13; Kulcsige: 7:6 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.”

Az Úr Jézus Krisztus jövetelének célja a mi megváltásunk. Teljes földi életét ez a cél határozta meg: feláldozni magát bűneinkért, hogy általa bűnbocsánatot és életet nyerjünk. Lelkünk ellensége, Sátán mindent megtett annak érdekében, hogy a Megváltó ne vigye véghez megváltásunkat.

2019. január 28., hétfő

Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: 6:63 „A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.”

A hívő ember életének alapvető része a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat. Az embernek lehet vallása, de ha nincs Krisztusa, akkor elveszett. Krisztus nélkül nincs békessége, igazi öröme, de ami a legfontosabb: igazi élete sincs.

2019. január 26., szombat

Igehely: Jn 6:32-40; Kulcsige: 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”

A magyar ember étrendjéből elmaradhatatlan a kenyér. Életet,erőt ad. Lelkünk számára ugyanilyen fontos a „mennyei kenyér.” Imádkozzuk, hogy: „…mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma…”, de attól tartok, hogy csak a fizikai kenyeret kérjük Istentől.

Keresés az elmélkedések közt

2024. július 15., hétfő

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).