Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: 21:23 „Elterjedt tehát a testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?”
Egy rövid életkép van előttünk ma reggel, három szereplővel: Jézus, Péter és János. Péter éppen az előbb tudja meg azt, hogy mi vár rá élete utolsó szakaszában: mártírhalállal fogja az Urat megdicsőíteni.
Igehely: Jn 21:18-19; Kulcsige: 21:19 „Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!”
A kijelölt igeszakaszunkat megelőző versekben arról olvasunk, hogy Jézus hogyan beszélget négyszemközt Péterrel.
Igehely: Jn 20:30-31; Kulcsige: 20:30 „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.”
János evangéliumának van néhány sajátos vonása. Az egyik, hogy csupán 7 csodáról számol be, amiket tudatosan választott ki a sok többi jézusi csoda közül.
Igehely: Jn 21:1-14; Kulcsige: 21:1 „Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.”
Úgy látom a feltámadás utáni napokat a tanítványok életében, mint egy többlépcsős gyógykezelést. A tizenegy férfi lelkileg úgy megsérült, hogy nem volt elég egyetlen találkozás Jézussal ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjenek a dolgok.
Igehely: Jn 20:19-23; Kulcsige: 20:19 „Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!”
Ma reggel egy különösen szép és felemelő találkozás képe van előttünk. Jézus Krisztus még aznap, a feltámadás napjának estéjén felkeresi tanítványait. Ő tudta, hogy erre a találkozásra nagy szükségük lesz a tanítványoknak. Nézzük meg egy néhány gondolatban, hogy miért is?
Igehely: Jn 20:1-10; Kulcsige: 20:1 „A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.”
Az evangélium olvasásakor többször feltűnt nekem az, hogy a tanítványok milyen nehezen értettek meg bizonyos dolgokat Jézus tanításaiból. Látásuk, értelmük nagyon korlátozott volt.
Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.