Igehely: Róm 1:8-10; Kulcsige: 1:9 „Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok.”
Az imádságnak fontos szerepe van az Istennel való kapcsolatunk elmélyítésében. Éppen ezért meg kell tanulnunk helyesen imádkozni. Ahogyan a tanítványok kérték, nekünk is kérnünk kell a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy tanítson minket imádkozni.
Igehely: Róm 1:1-7; Kulcsige: 1:5 „Általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet.”
Mózes és Józsué Jahve szolgáinak nevezték magukat. Az apostol szó kifejezetten keresztyén újdonságnak számít, hiszen maga Jézus nevezte így a tizenkettőt. Később Pál is apostol lett.
Igehely: Kol 1:9-18; Kulcsige: 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”
Ez a tíz igevers olyan gazdag, olyan tömény, olyan csodálatos, hogy csak olvasnám és olvasnám újra meg újra. Önmagát magyarázva tárja elénk, hogy micsoda kegyelemben van részünk. Ez a csodálatos ajándék, amit Urunktól kaptunk, felbecsülhetetlen.
Igehely: 2Pt 1:3-11; Kulcsige: 1:4 „Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.”
Szuperhősök. Ez a mostani társadalom mindenféle szuperhősöket alkot magának, és példaképekként tekint rájuk. Virtuális valóságban élnek nagyon sokan. És ebbe a virtuális világba menekülnek gondolataikban is, hogy valami többnek, jobbnak, szebbnek érezzék magukat.
Igehely: Zsid 12:3-11; Kulcsige: 12:6 „Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
Bárcsak tudnám olyan bölcsen, szeretettel nevelni, fenyíteni a gyermekeimet, ahogy azt a mi mennyei Atyánk teszi velünk. Sok hiányosságom van ezen a téren is. Mi valóban a tetszésünk szerint nevelünk sokszor, de Isten tudja, mire van szükségünk, és a javunkra tesz mindent.
Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: 3:1 „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.”
Szeretek kirándulni, új helyeket megismerni. Akár kint a természetben, akár városokban járok, mindig megcsodálom a körülöttem lévő világot. Szebbnél szebb épületeket építettek az emberek, amelyek néha csak méretüknél fogva is rabul ejtik a gondolataimat.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).