Igehely: Mt 24:45-51; Kulcsige: Kulcsige 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
A messiásvárás döntő kérdése, hogy tudom-e mit bízott rám az Úr, mert ez határozza meg, hogy hogyan kell várnom az érkezését. Bármilyen eredményes és nagyon hasznos elfoglaltságot találok magamnak, semmilyen pozitív hatással sem lesz az üdvösségem szempontjából.
Igehely: Mal 3:12-21; Kulcsige: Kulcsige 3:16 „Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.”
Malakiás korában újra olyan idők következnek, amelyekben nem látják az értelmét, az Úrhoz való ragaszkodásnak. Látszólag nem hogy látható különbség lenne az örökkévalóhoz ragaszkodásnak, hanem inkább a könnyelműség kifizetődő. A történelem során sokszor él át Isten népe hasonló körülményt.
Igehely: Lk 19:41-44; Kulcsige: 19:42 „És így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.”
Lehetne vitatni azt a kérdést, létezik-e olyan, hogy „az élet nagy esélye”, vagy inkább több esélyből lehetne fölépíteni az életet és a legtöbbet kihozni belőle.
Igehely: Ézs 56:1-8; Kulcsige: 56:8 „Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!”
Csodálatos ígéreteket olvashattunk, melyekbe imában belekapaszkodhatunk ma reggel. De az ember felelőssége abban, hogy megtérése teljes és helyes legyen, továbbra is kulcsfontosságú. Ezt tettei, hogy tartózkodik a gonosztól és igazságot cselekszik, igazolják.
Igehely: Ézs 55:6-13; Kulcsige: 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Sokmindent keres az ember, tulajdonképpen az egész élet egy keresés: boldogságot, szeretetet, pénzt, nyugalmat stb. De mindezekben és mindezeken túl Istent keressük! De nem mindegy, hogy hol, mit és hogyan keresel és találsz.
Igehely: Mt 25:31-40; Kulcsige: 25:31 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.”
Még egy iskolai ünnepségen sem mindegy, hogy valaki dicséretben és díjban vagy megróvásban részesül. Mennyivel inkább életünk és a világ végén! Jézust ezek a versek nem alázatos ácsnak mutatják be, hanem az ő dicsőségében. Angyalok veszik őt körül, és mint bíró jelenik meg az ő trónján.
Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”
Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.