Igehely: Mt 27:1-2,11-26; Kulcsige: Mt 27:22 „Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!”
A leírt helyzetben Pilátusnak nincs könnyű dolga. Kezében két ember élete. Az egyikről tudja, hogy bűnös, ugyanakkor felismeri a valóságot, hogy akinek halálát követelik, semmi vétket nem követett el.
Igehely: Mt 26:57-75; Kulcsige: Mt 26:75 „Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”
A tanítványoknak szép és jó lehetett a Mesterrel járni, látni csodáit, hallgatni az Isten országáról, az eljövendő királyságról szóló tanítást, enni a kenyerekből. Meglepetésszerűen érte őket a szomorú, gyötrődő Jézus látványa a Gecsemánéban. Mindannyian elcsüggedtek, el is aludtak.
Igehely: Mt 26:36-56; Kulcsige: Mt 26:42 „Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.”
Miután elhangzott: „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is” (5 Móz 30:15), megosztódik az emberiség az engedelmesség dolgában. Az engedelmesség akarati döntés. Döntéseinket egy kitűzött célért hozzuk meg.
Igehely: Mt 26:1-35; Kulcsige: 26:26 „Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”
A ma élő embernek visszatetsző lehet a fenti ige. Aki csak teheti, jól táplálja mulandó testét. Az örök lelkünk táplálása ennél sokkal fontosabb, mert az élet több a tápláléknál. Vajon adott Neki valaki enni? – aggódnak az Úr tanítványai is.
Igehely: Mt 21:1-11; Kulcsige: Mt 21:9 „Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!”
Mivel közel volt már a húsvét ünnepe, zsidók sokasága vonult Jeruzsálembe. Az Úr Jézus féltestvérei, noha látták, amiket Jézus cselekedett, mégsem hittek benne. Úgy biztatták, hogy velük menjen, hadd lássák cselekedeteit az emberek, és legyen nyilvánvaló, ha Ő a Messiás.
Igehely: Mt 21:28-32; Kulcsige: Mt 21:31 „Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.”
„De mi a véleményetek erről?” (28v.) Igehely: és a vallásos vezetők nem térhettek ki e példázat elől! A Jézust faggató zsidók olyanok voltak, mint a második fiú. Kegyes, istenfélő színben tüntették fel magukat. Nem ismerték el, hogy ők bűnösök és meg kell térniük.
Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.
Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?
Ha nem kérdeznek, a puszta jelenléted, magatartásod, beszéded, tükrözi-e ezt az élő reménységet, meggyőződést?
Isten gyermekeinek az élet minden helyzetében be kell mutatniuk az élő Jézus Krisztust, aki által van a mi élő reménységünk! Imádkozz, hogy ma is tudd ezt megtenni!