Mindennapi áhítatok

2020. május 13., szerda

Igehely: Jn 16:23b-28; Kulcsige: Jn 16:24 „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Jézus nevében felhatalmazást kaptunk arra, hogy kéréseinket feltárjuk az Atya előtt, és ígéretet nyertünk arra nézve is, hogy amit csak kérünk az Atyától, azt ő meg is adja nekünk. De ha azt gondoljuk, hogy ezzel jogot formálhatunk Jézus nevének önkényes használatára, akkor nagyon tévedünk.

2020. május 11., hétfő

Igehely: 1Pt 1:3-9; Kulcsige: 1Pt 1:8 „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.”

Bizonyosak lehetünk az üdvösségünkben akkor, ha Jézus Krisztus által újjászülettünk és élő reménységet nyertünk. Nem kell aggódnunk, sem félnünk többé attól, hogy mi lesz velünk a halál után, mert örökségünk a mennyben van fenntartva számunkra.

2020. május 9., szombat

Igehely: Ézs 58:7-14; Kulcsige: Ézs 58:7 „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!”

Minden reggel a szeretetről olvashattunk a héten. Lehet rájöttél, nagy hiányosságaid vannak ezen a térten. Ne nyugodj bele, mert a szeretet Istentől van és aki szeret, csak az ismeri Istent. (1Jn 4:7) A szeretetet csak társaságban, közösségben lehet gyakorolni – ne zárkózz el testvéred elől!

2020. május 8., péntek

Igehely: 2Móz 23:1-9; Kulcsige: 2Móz 23:4 „Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá!”

Az előttünk álló törvény ezt a két, számunkra sokszor nehezen összeegyeztethető dolgot fonja össze: légy igazságos és légy kedves! Az Úr Jézus is a kegyelemet és az igazságot hozta el. (Jn 1:17) Ennek a kettőnek az egyesítése által végezte el megváltásunkat ott a kereszten. (Róm 3:24-26)

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”

A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).