Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”
Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni.
Igehely: Jn 15:12 -17; Kulcsige: Jn 15:14 „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”
Az isteni szeretetmegnyilvánulás további példájáról olvasunk. Mint utaltam rá tegnap, Jézus parancsa, hogy szeressük egymást. Jézus a barátságát kínálja számunkra a mai igeszakaszban. Néhány lényeges dologra hívnám fel a figyelmet: Az első, hogy Jézus választja ki, hogy ki a barátja.
Igehely: Kol 1:18 -22; Kulcsige: Kol 1:18 „Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.”
Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy testének tagjai vagyunk. Napjainkban sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy ember és ember között szinte már semmilyen személyes kapcsolat nincs.
Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:11 „Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.”
Ezen a héten Isten szeretetének néhány olyan megnyilvánulását tanulmányozzuk, amelynek élvezői, használói vagyunk. Napról napra egy-egy tényt olvashatunk, és az esti áhítatokat is erre a gondolatra fűzzük fel.
Igehely: ApCsel 5:38-42; Kulcsige: ApCsel 5:41 „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.”
Mi az, amit kész vagyok vállalni Jézus nevéért? Érdemes végig gondolni, meddig tart és meddig kész elmenni a hitünk. Ha Jézusért veszélybe kerülne az életem, tudnám-e vállalni? Ha Jézusért megfosztanának szabadságomtól, tudnám-e vállalni?
Igehely: Jn 13:16-18; Kulcsige: Jn 13:17 „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.”
Napjaink egyik legnagyobb csapdája az élettel való kérkedés kísértése. Mit nem adna az ember azért, hogy híressé váljon, gazdagságot szerezhessen, a dobogó legfelső szintjéről integethessen azoknak, akik alul maradtak.
Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”
Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?
Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.