Igehely: Jer 32:16-25; Kulcsige: Jer 32:19 „Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.”
Az ember felfogóképessége soha ne legyen gát az engedelmességben! Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kérhet tanácsot Istentől. Jeremiás sem látta tisztán a földvásárlás célját, de kész volt engedni a menny és föld Urának.
Igehely: Jer 32:1-15; Kulcsige: Jer 32:8 „El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az Úr szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava.”
Az Úr szaván nem pusztán elmélkedni kell, hanem engedelmeskedni kell annak. Teljesen értelmetlen Jeremiás számára a föld megvásárlása, ha hitte, hogy a város megszállása és elpusztítása küszöbön áll. Istennél mindennek van értelme, de az értés néha megadatik az embernek, máskor pedig nem.
Igehely: Jer 37:1-21; Kulcsige: Jer 37:18 „Majd ezt kérdezte Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem ellened, udvari embereid és a nép ellen, hogy fogházba vetettetek?”
Jeremiás nem vágyott börtönbe, viszont számára Isten üzenete fontosabb volt, mint a szabadsága. Nem tehette meg, hogy saját kényelmét előtérbe helyezze, és Isten szavát a király felé megmásítsa.
Igehely: Jer 38:1-23; Kulcsige: Jer 38:2 „Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog.”
Kemény beszéd ez – mondhatnánk, hiszen a próféta arra indítja a királyt, hogy adja meg magát Istennek és a káldeusoknak. Azt hiszem, én is megvizsgálnám Jeremiást, hogy nem szól-e hamisan. Viszont a prófétának nem ez az első üzenete Istentől, és amit eddig mondott, mind beteljesedett.
Igehely: Jer 51:45-64; Kulcsige: Jer 51:60 „Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek megírattak Babilonról.”
Szerájá, a szállásmester, testvére volt Báruknak, Jeremiás próféta írnokának. Szerájá fogságba ment Babilonba Cidkijjával, Júda királyával együtt.
Igehely: Jer 51:15-44; Kulcsige: Jer 51:25 „Én most ellened fordulok, rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! – így szól az Úr. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek!”
Amikor az Úr fegyelmezni akarta választott népét, Júdát és Jeruzsálemet, a bálványimádásért, a sok vérontásért, lázadásért és minden bűnéért, Babilóniát használta fel eszközként. Isten kalapácsa és fegyvere volt Babilon, aki által Isten összezúzott népeket és országokat.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.