Igehely: 1Thessz 5:21-25; Kulcsige: 1Thessz 5:24 „Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.”
Ezen a világon minden bizonytalan. Az erős kőfal leomlott Jerikó körül. Nem védte meg a város lakóit. A Titanic nem vitte át az utasokat a túlsó partra. Ha emberek által készített űrhajó indulna a mennyországba, nem ülnék fel rá. Biztosra akarok menni. Istennél minden teljesen biztos.
Igehely: Róm 3:20-31; Kulcsige: Róm 3:28 „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”
Jézus azt mondja a keskeny útról: kevesen vannak, akik megtalálják azt. A széles útról pedig, hogy sokan járnak rajta. Nem mindenki, mert már némelyek megtalálták a keskeny utat. De melyik visz az életre? Azon kell nekünk járni! Isten igazságosan ítél.
Igehely: Jak 2:14-17; Kulcsige: Jak 2:17 „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”
Milyen a hited? Van ördögi hit: elismeri Isten létezését, de lázadozik, nem teszi, amit mond. Van olyan is, akit Jézus úgy azonosít be, hogy „kicsinyhitű”. Ez valójában kételkedő hit, amikor nem tudunk megbízni. Nagyon sok úgymond hívő ember valójában hitetlen, csak hívőnek látszik, képmutató.
Igehely: 5Móz 4:25-31; Kulcsige: 5Móz 4:29 „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.”
Az Istennel kötött szövetség feltételekhez van kötve. Nem élhetünk felelőtlenül, de ez a mi javunkra van. Vannak lelki törvényszerűségek, amelyek mindenkire érvényesek. Ilyen az is: ha valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Ez mindenkire érvényes.
Igehely: Jón 2:2-10; Kulcsige: Jón 2:3 „És ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”
Valószínű, hogy sohasem leszünk olyan mélységben, mint Jónás, de mindnyájunknak voltak az életben lelki mélységei, amikor nem tudtuk eldönteni, hogy mit tegyünk. A legegyértelműbb reakció Istenhez kiáltani.
Igehely: JSir 3:18-26; Kulcsige: JSir 3:22-23 „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”
Szörnyű állapotot ír le Jeremiás, mégis azt mondja: Van remény! Mikor már nem marad semmi kapaszkodó, azt látjuk csak, ami ér minket, és teljesen elfogy a reményünk.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).