Igehely: 1Pt 2:11-17; Kulcsige: 1Pt 2:13 „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak.”
Fontos emlékeznünk arra, hogy Isten nem vett ki bennünket, keresztyéneket ebből a világból abban a pillanatban, amikor újjászülettünk, de nem is felejtett itt bennünket. Isten céllal helyez és tart meg minket ott, ahol vagyunk.
Igehely: Jak 4:5-10; Kulcsige: Jak 4:7 „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”
Micsoda végtelen, drága kegyelmet hirdet nekünk az Ige, amikor azt mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmét adja.” A pogány vallások bármelyikében egy ilyen mondat valahogy úgy hangozna, hogy: „kegyelmet az talál, aki arra érdemes”.
Igehely: 3Móz 26:3-13; Kulcsige: 3Móz 26:3 „Ha rendelkezéseim szerint éltek, parancsolataimat megtartjátok, és teljesítitek azokat.”
Gyakran ismételt igazság, hogy az a tökéletesen szabad ember, aki egy tökéletes urat szolgál. Az Úr egy minden vitán felüli okot mond, amiért engedelmeskedjünk, és két lélegzetelállító dolgot ígér annak, aki engedelmes.
Igehely: Lk 5:4-7; Kulcsige: Lk 5:5 „Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”
Szakmai szempontból nézve Jézus nem profi halász, főleg Péterhez és társaihoz képest, akiknek szakmájuk a halászat.
Igehely: Péld 8:1-36; Kulcsige: Péld 8:34 „Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve.”
A bölcsességet nem csak javasolja nekünk, Isten gyermekeinek az Ige, hanem parancsolja. A bölcsesség ugyanis élet-halál kérdése (35-36v.) Egy kulcsfontosságú dolgot figyeljünk meg a Példabeszédek könyvének 8. részéből a bölcsességet illetően, amit háromszorosan hangsúlyoz az író. A 32.
Igehely: 1Kir 3:5-14; Kulcsige: 1Kir 3:9 „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?!”
„Kérj valamit, én megadom neked!” Salamon a lehető legnagyobb alázattal használja ki ezt a hihetetlen nagy lehetőséget, és ez nem csupán abból látszik, amit kér, hanem abból is, ahogyan a kérését megfogalmazza.
Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”
A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.