Igehely: Róm 12:9–16; Kulcsige: Róm 12:9 „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”
A szeretet parancsolata köti össze azt a sor intelmet, amelyek a gyülekezet közösségi életéhez és a kívülállókkal való kapcsolatokra vonatkoznak. A képmutatás helyett őszinte szeretetre van szükség (9.v.).
Igehely: 1Kor 13:8–13; Kulcsige: 1Kor 13:8 „A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.”
Pál apostol a mennyeire utalva ezt írta: „eljön a tökéletes” (10.v.). A korinthusi gyülekezet számára oly fontos prófétálás és nyelveken szólás is „meg fog szűnni” (8.v.), amikor eljön a mennyei közösség Istennel. Sok más egyéb mellett, mint pl.
Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.).
Igehely: Fil 2:1–4; Kulcsige: Fil 2:2 „Akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”
Mi következik Krisztus iránti szeretetünkből? Az övéinek szeretetteljes közössége is. Ennek fenntartása megkívánja, hogy egyetértésre jussunk, törekedjünk az egységre.
Igehely: Ef 3:14–21; Kulcsige: Ef 3:19 „És így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.”
Hogyan visz minket közelebb Istenhez a Krisztus szeretete? A Szentlélek segít szeretetteljes közösségbe kerülni az Úr Jézussal, ezáltal közel kerülni a mennyei Atyához is. Igeszakaszunk ebbe a lelki valóságba ad bepillantást.
Igehely: Ef 3:1–13; Kulcsige: Ef 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”
Ha a gyülekezetben élőknek tartaniuk kell egymástól vagy a vezetőiktől, ez a legrosszabb, ami Isten népe körében előfordulhat. Ha tőlünk, Krisztus követőitől és szolgáitól mások óvakodnak, az nagyon rossz képet mutat rólunk. Akhábtól, Jézabeltől, Heródestől mindenkinek tartania kellett.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.