Igehely: Mk 2:18-22; Kulcsige: Mk 2:22 „És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”
Igénkben a kérdezők a böjt felől érdeklődnek az Úrtól, mert azt látták, hogy Jézus tanítványainak magatartása különbözik ebben és más téren is a Keresztelő János és a farizeusok tanítványainak magatartásától.
Igehely: Mk 2:13-17; Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Lévi szerette a pénzt. Hivatalában azon fáradozott – akár törvénytelenül is –, hogy minél több pénze legyen. Ezért őt és vámszedő társait senki nem szerette.
Igehely: Mk 2:1-12; Kulcsige: Mk 2:8 „Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben?”
Milyen különleges helyzetben volt Kapernaum lakossága! Ott lakott köztük a jó Mester, láthatták csodatételeit, hallhatták igehirdetéseit. Sajnos, mindezt nem értékelték, végül szigorú ítéletben lett részük.
Igehely: Mk 1:40-45; Kulcsige: Mk 1:45 „Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.”
Vidékünkön – ilyenkor télen – rendes, téli időjárási körülmények között fehér hótakaró borítja a tájat. A szép, tiszta fehér hó a tisztaság szimbóluma.
Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Simon Péter anyósa csodálatos meggyógyításának az is a következménye lett, hogy aznap este az egész város összegyűlt az ajtó előtt, ahol Péter lakott. Az emberek Jézushoz hoztak sok beteget és megszállottat, hogy meggyógyítsa őket.
Igehely: Mk 1:29-31; Kulcsige: Mk 1:31 „Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
A hír Galileában és környékén hamar elterjedt, hogy új tanítómester jelent meg vidékükön, akinek hatalma van, tanításában pedig erő. Az Úr útja a zsinagógából Simon és András házához vezetett. Gondolhatjuk, hogy Simon és András meghívta a Mestert saját házukhoz egy szombati ebédre.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.