Igehely: Jer 35:1-19; Kulcsige: Jer 35:16 „Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amelyet az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott rám.”
Isten elküldi Jeremiást a rékábiak háza népéhez, hogy bemutassa az Izráel övetkezetességének hiánya és a rékábiak hűsége közötti ellentétet. Jeremiásnak próbára kellett tennie a rékábiakat, hogy vajon áthágják-e fogadalmukat azzal, hogy bort isznak, vagy nem (2.v.).
Igehely: Jer 20:1-18; Kulcsige: Jer 20:7 „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki.”
Az egyedül bölcs és mindenható Isten megteremtette és elhívta Jeremiást az Ő prófétájának. Az ifjú Jeremiás elfogadta a páratlan hívást. Később mélységes kesergésében ezt nyilatkozta: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj.
Igehely: Jer 19:1-15; Kulcsige: 19:11a „És mondd nekik, hogy így szól a Seregek Ura: Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé megjavítani.”
Isten a templomon kívüli, szokatlan igehirdetési helyeket választott ki Jeremiás prófétának. Például a Ben-Hinnom (jelentése: nyöszörgés, sóhajtás), másik nevén a Tófet (jelentése: kiköpés, utálat) völgyét, egykor a Baál és Molok bálványáldozati helyét.
Igehely: Jer 18:1-23; Kulcsige: Jer 18:6b „Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”
A Teremtő kezében tart minden embert. Jó, kedves és tökéletes akarata szerint dolgozik rajtunk. Figyelmét és alkotó képességét ránk összpontosítja. Amikor nem simulunk bele egészen tervébe, újat kezd velünk! Továbbra is kezében maradunk. Egészen ki vagyunk szolgáltatva Neki.
Igehely: Jer 17:1-27; Kulcsige: Jer 17:9 „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!”
Többféle megtérést ismerhetünk: teljeset és részlegeset, őszintét és színleltet, megbánhatatlant és ideigleneset stb. Fontos, hogy kihez térünk meg! Fordulhatunk Isten felé, vagy bizonyos egyházakhoz.
Igehely: Jer 16:1-21; Kulcsige: 16:12 „Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám.”
Jeremiás azt a parancsot kapta Urától, hogy ne alapítson családot, ne legyenek gyermekei, ne menjen be gyászolók házába, lakodalmas házba se menjen be! Az ő előremutató életmódja, szemléltetése egész élete idejére szólt. Miért volt szükség ennyire drága, nehéz és szokatlan szemléltetésre?
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?