Igehely: 2Sám 6:1-23; Kulcsige: 2Sám 6:12 „Jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába.”
Ez a vers azzal az esettel van kapcsolatban, amikor Isten ládája hosszú idő után a filiszteusoktól végre hazakerül. Kitörő lelkesedéssel fogadta a nép Isten ládájának hazatérését.
Igehely: Gal 3:6-14; Kulcsige: Gal 3:9 „Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.”
A Krisztusban rejlő mennyei áldást nem azért kapjuk, mert megérdemeljük, vagy mert képesek lennénk cserébe adni valami értékes dolgot Istennek. Pál apostol visszautal magyarázatában Ábrahámra, aki Istenbe vetett hit által indult el az ígéret földjére.
Igehely: Ef 1:1-14; Kulcsige: Ef 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.”
Ez az ige azokról a kincsekről beszél, amelyek azok számára váltak elérhetővé, akik Jézus Krisztusnak adták az életüket. Ha te az Úr gyermeke vagy, akkor olyan drága gazdagsággal rendelkezel, amiről talán nem is tudsz, vagy amire úgy tekintesz, mint valami természetes dologra, pedig nem az.
Igehely: ApCsel 17:29-34; Kulcsige: ApCsel 17:30 „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.”
Pál areopágoszi prédikációjából olvastunk ma reggel. Ennek fő üzenete, hogy Isten mindenkinek parancsolja, hogy térjen meg. A kegyelmi meghívás nem csak egy kiválasztott nemzetnek, vagy néhány beavatottnak szól, hanem mindenkinek. Ez az újszövetség üzenetének lényege.
Igehely: 2Tim 3:1-9; Kulcsige: 2Tim 3:5 „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.”
Nincs szánalmasabb állapot annál, mint amikor valaki csak névlegesen keresztyén. Az ilyen ember nemcsak bűnben él, de hazugságban is. Képmutató viselkedésével hazudik a körülötte élő embereknek, hazudik önmagának, és hazudik Istennek.
Igehely: Jóel 2:12-17; Kulcsige: Jóel 2:12 „De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!”
Egy hargitai tábori hét jut eszembe a kilencvenes évekből. Az ifjúsági tábor minden napján kérdéseket lehetett írni, és egy dobozba beletenni, az esti istentiszteleten pedig válaszoltak rá a lelkipásztorok. Egy este Vékás Zoltán testvér válaszolt a kérdésekre.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.