Mindennapi áhítatok

2024. július 27., szombat

Igehely: 1Pt 2:9–12; Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

Isten gyermekeinek az életében nagyon fontos dolog, hogy teljes bizonyosságra jussanak afelől, hogy kik is ők valójában, és kihez tartoznak. Testvérem!

2024. július 25., csütörtök

Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”

Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten!

2024. július 24., szerda

Igehely: Jn 8:12–16; Kulcsige: Jn 8:12 „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Van egy közmondás, amelyik azt mondja: „Az öndicséret mindig büdös.” Érti ezt arra az emberre, aki állandóan a saját jó tulajdonságait dicséri mások előtt, szinte ajnározza önmagát. Találkoztunk már ilyennel? Ugye, milyen nehéz elviselni?

2024. július 23., kedd

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt).

2024. július 22., hétfő

Igehely: Mt 5:14–16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Történetet olvastam egy gyermekről, aki kíváncsian mászott fel a világítótorony tetejére, hogy végre megcsodálhassa azt a fényt, ami száz kilométerre is világít a nyílt tengeren, figyelmezteti a hajókat a veszélyre, és megóvja őket a hajótöréstől.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.