Igehely: Jn 3:1–8; Kulcsige: Jn 3:6 „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.”
A zsinagóga vezetője, a farizeus Nikodémus nem mert nyíltan Jézushoz menni, inkább választotta az éjszakát. Tagja volt a nagytanácsnak, a zsidók vezető embere, írástudó. Őt és még néhány társát nagyon érdekelte Jézus személyisége: a rabbi, az Istentől küldött tanító.
Igehely: Ez 36:24–32; Kulcsige: Ez 36:26 „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.”
Izráel nem érdemelte meg, de Isten a saját neve tisztességéért új jövőt biztosít nekik. Isten tisztító munkája nem külső, hanem a szív átváltoztatásával és a Lélek beköltözésével történik. A kőszív képtelen felelni Isten hívására, de akinek hússzíve van, az kész hallgatni Isten szavára.
Igehely: Róm 2:25–29; Kulcsige: Róm 2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.”
A körülmetélkedés valóban használ, ha valaki megtartja a törvényt. De ha törvényszegővé lesz, akkor a körülmetéltsége körülmetéletlenséggé lesz.
Igehely: 5Móz 30:1–10; Kulcsige: 5Móz 30:9 „Elhalmoz téged javaival Istened, az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra örömét leli majd az Úr abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan örömét lelte atyáidban.”
Az Isten atyai kegyelme, szeretete nem szűnik meg: „ha megtérsz, újra hozzád fordul”, jóra fordítja népe sorsát. Még a feltételeket is megteremti ahhoz, hogy a választott nép megtartsa törvényeit: megváltoztatja a szívüket. Isten parancsának megtartása életet jelent, mert az élet forrása az.
Igehely: Ef 4:17–24; Kulcsige: Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Pál apostol emlékezteti az efézusi gyülekezetet, hogy milyennek tanulták az Úr Jézus Krisztust, mint a szeretet tanítóját, mint a szeretetért szenvedő Jézust. Ez a példa meghatározta magatartásukat, a ruházatukat, a beszédüket. Pál apostol magát adja példának.
Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”
A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult.
Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.
Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?
Ha nem kérdeznek, a puszta jelenléted, magatartásod, beszéded, tükrözi-e ezt az élő reménységet, meggyőződést?
Isten gyermekeinek az élet minden helyzetében be kell mutatniuk az élő Jézus Krisztust, aki által van a mi élő reménységünk! Imádkozz, hogy ma is tudd ezt megtenni!