Igehely: Zsid 4:16 „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”
Az elénk táruló jelenet nagyon megragadó. Isten dicsőségének tróntermében, szolgáitól körülvéve uralkodik a világ felett.
Igehely: Zsid 4:14–15; Kulcsige: Zsid 4:15 „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.”
Jézus meg tud indulni erőtlenségeinken. Nagyon szívmelengető ez a gondolat. Nem csak arról van szó, hogy az Úr megért vagy megbocsát, hanem arról, hogy megindul (együttérez) velünk, amikor gyengék, törékenyek, fáradtak vagyunk. Az együttérzés a szeretet és a gyengéd kapcsolatnak a jele.
Igehely: Zsid 4:13 „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.”
Isten szeme előtt minden „mezítelen és fedetlen”. Mindent úgy lát, ahogy van, annak teljes realitásában. Isten látását nem korlátozza elfogultság, sem képtelenség vagy kivételezés. Az sem ér semmit, ha az ember leplezni, takarni szeretne valamit, mert Isten átlát a takarón, mintha ott sem lenne.
Igehely: Zsid 4:12 „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
Isten igéjében nagy erő van. Azért erős Isten szava, mert maga Isten áll mögötte. Az emberi szónak is van ereje, de az Isten szava annyival erősebb, amennyivel hatalmasabb az Isten az embernél. Az alábbi felsorolásban láthatjuk Isten igéjének erejét néhány területen.
Igehely: Zsid 4:11 „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.”
Az eredeti olvasók számára, „igyekezni” azt jelentette, hogy teljes mértékben bízzanak Jézus Krisztus váltságmunkájában, és ne tartsák szükségesnek emellett az ószövetségi törvény betartását az üdvösséghez. Csak ez vezet ahhoz a nyugalomhoz, amire a lélek áhítozik.
Igehely: Zsid 4:9-10; Kulcsige: Zsid 4:10 „Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.”
A szombat igazi jelentésére utalva a levél írója kijelenti, hogy a Józsué vezette honfoglalás után a „szombati nyugalom még ezután vár az Isten népére”. (9. v.) Ezt azok tapasztalják meg, akik „megnyugodnak munkájuktól, mint Isten is a magáétól” a teremtés után. Milyen munkától?
Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”
Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.