Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:38 „Megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.”
Az Úr Jézus nem utasított el senkit. Időt töltött a farizeussal és a bűnös nővel is. Mindkét szereplő számára fontos volt Jézus jelenléte, de nem egyformán. Figyeljük csak meg!
Igehely: Lk 7:31-35; Kulcsige: Lk 7:31 „Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók?”
Ádám megteremtése óta nemzedékek váltják egymást. Emberek, akik megszülettek, majd meghaltak. Ebben az örökös váltakozásban van-e valami, ami hasonló minden nemzetségben? Nagyapáink szerint a mostani nemzedék össze sem hasonlítható az ő korukkal. Milyennek látod a ma emberét?
Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Legfiatalabb gyermekünk még nem töltötte be az öt évet, de ő magát már nagylánynak titulálja, testvérei viszont kicsinek látják. Ebből néha nagy vita kerekedik. A gyerekek önmagukhoz viszonyítják a másikat. De vajon mi, felnőttek is elkövetjük ezt a hibát? Ki legyen a nagy, ki legyen a kicsi?
Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”
Jézus Krisztus azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, hogy az eltévedt juhokat megkeresse és hazavezesse, a vakoknak visszaadja szemük világát, a sánták újra járjanak, a halottak feltámadjanak, leprások meggyógyuljanak, ördöngösök megtisztuljanak.
Igehely: Lk 7:11-17; Kulcsige: Lk 7:16 „Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.”
Amikor Jézus Nain városához közeledett, a jelenlevők egy különös találkozásnak voltak tanúi. Az élet menete találkozott a halál menetével. Vajon mi fog történni e találkozás eredményeképpen? Jézus vajon csak elmegy mellettük, fejet hajtva a halál megdöbbentő hatalma előtt?
Igehely: Lk 7:1-10; Kulcsige: Lk 7:7 „Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
Ki az, aki méltó az üdvösségre, és ki az, aki nem? A tanítványok úgy gondolták a századosról, hogy méltó arra, hogy Jézus a szolgáját meggyógyítsa, mert sok jót tett a zsidók érdekében. A százados ellenben saját magát nem tartotta méltónak arra, hogy Jézus eljöjjön a házába.
Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:7 „De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
A százados hitét Jézus példaként állította a sokaság elé. Talán bennünk is ébredhet vágy: milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen tiszta, kételyektől mentes hitünk lenne! Hogyan tudnánk így hinni Jézusban? Az igében azt olvassuk, hogy: „Amint hallott Jézusról…”, hit ébredt a szívében. A rómaiakhoz írott levélben Pál így írta: „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”