Igehely: Lk 21:5-19; Kulcsige: Lk 21:15 „Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.”
Várjuk, hogy az idő múlásával jobb lesz, nagyobb lesz a szabadságunk, kiszámíthatóbb, kényelmesebb lesz az életünk. De nem erről beszél Isten igéje, sőt éppen az ellenkezőjéről.
Igehely: Zsolt 118:19-29; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
A kapu az összekötés és elválasztás eszköze. Az egyik tér véget ér, egy másik kezdődik, közte van a kapu. A Szentírásban először Jákób használja ezt a kifejezést. Arról a helyről mondja, ahol álmában az égig érő létrát látta: „Milyen félelmetes ez a hely!
Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Az Úr Jézusnak ez a példázata ma reggel kétféle embert, kétféle lelkületet mutat be. Mindketten a templomba mennek, mégpedig imádkozni, és ez nagyon jó dolog. De milyen sok ember nem megy a templomba, imaházba imádkozni! Egy régi ének jut eszembe az Evangéliumi zsoltár c.
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Igen nagy különbség van a hamis bíró és az igazságos Isten között. A hamis bírónak terhére volt az özvegyasszony és annak folyamatos kérése. A mi Istenünknek nincs senki és semmilyen probléma megoldása a terhére. Úgy jöhetünk hozzá, mint gyermekei.
Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: Lk 17:21 „Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!”
Isten országát Jézus Krisztus hozta le hozzánk, mindenkihez közel. Nekünk csak be kell lépni oda. „Betelt az idő, elközelített már az Isten országa” (Mk 1:15a). Nagyon keveset tudok itt írni erről helyszűke miatt, de annál többet gondolhatunk felőle.
Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:15 „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.”
Ebben az igeszakaszban a tíz leprás meggyógyulásáról olvasunk. A zsidók nem tudták befogadni a samáriaiakat, de a betegségük összekötötte őket. Megragadták az utolsó és egyetlen lehetőséget, aki az Úr Jézus Krisztus volt.
Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”
Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.