Igehely: Lk 15:8-10; Kulcsige: Lk 15:9 „Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.”
Értékes tárgyak elvesztésekor hajlamosak vagyunk lemondani minden addigi fontos tennivalóról, és csak arra koncentrálni, hogy megtaláljuk elveszett kincsünket. Az asszony két dolgot használ az elveszett drahma megkeresésében: a világosságot és a seprűt. Jézus a világ világossága.
Igehely: Lk 15:1-7; Kulcsige: Lk 15:6 „Hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.”
Mindannyian átélhettük már a dolgaink elvesztése miatt való bosszankodás érzését, és a kétségbeesett keresés után a megtalálás örömét.
Igehely: Lk 14:25-35; Kulcsige: Lk 14:27 „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”
Első hallásra nagyon furcsának, sőt érthetetlennek tűnik Jézus gondolata a tanítványságról; de ez azért van, mert a mi gondolataink ritkán egyeznek az Ő gondolataival. Ráhangolódva Jézus Krisztus tanítására, megérthetjük, hogy Őt követni csak úgy lehet, ha Ő van az első helyen életünkben.
Igehely: Lk 14:15-24; Kulcsige: Lk 14:23 „Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.”
Jézust folyamatosan nagy tömeg kereste. Sokan azért mentek hozzá, hogy meggyógyítsa őket, mások ettek a csodásan megszaporított kenyérből és halból, megint mások hallani akarták tanításait. Ezek az indítékok sokkal dicséretesebbek, mint a farizeusok és írástudók leskelődése és kíváncsisága.
Igehely: Lk 14:12-14; Kulcsige: Lk 14:13 „Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg.”
A Biblia sok helyen tanít arra, hogy legyünk vendégszeretők. Jézus szavai az Őt meghívó farizeushoz nem zárja ki azt, hogy családi, rokoni, baráti vendégségre hívjunk meg embereket, hisz maga Jézus is gyakorta vendégeskedett tanítványaival betániai barátainál.
Igehely: Lk 14:7-11; Kulcsige: Lk 14:10 „Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.”
Manapság is ritka az alázat, vagy a mások előnyben részesítésének jó példája. De sajnos, gyakori a gátlástalan könyöklés, a mások letaposása. „Csak a saját érdekeid számítanak!” – hangoztatják.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.